A szél már dermesztően fújt, mikor Dalma szorosabbra húzta magán vastag őszi kabátját. A fák lassan elvesztették utolsó, rozsdabarna leveleiket is. Dalma mindennap pont ugyanott sétáltatta a kutyáját, és minden egyes nap látta azt az idős férfit is. Ott ült a harmatos padon, a hideg ellenére szinte teljesen mozdulatlanul, tekintetét le sem vette a ködbe vesző tóról.