Ahogy Kína egyre nagyobb részesedést szerez a feldolgozóipar globális piacán, és kereskedelmi többlete növekszik, más országok egyre inkább úgy tekintenek rá, mint egy olyan országra, amelynek gazdasági növekedése a világ többi részének kárára valósul meg. A bírálók szerint Kína iparpolitikája és általában véve növekedési modellje a „beggar-thy-neighbor” (szó szerint „tedd koldussá a szomszédodat”, vagyis a partnerek kárán előnyt szerző) politikának tekinthető.