This one’s called “Peter Was A Driver And He’s Always Down”*

Akkor így indul az MCU következő Phase-je, gondoltam utána, de basszus, elvileg a Thunderbolts és a Fantastic Four már beindította, és a Shang C… áh, inkább legyen az a lényeg, hogy onnan folytatjuk, ahol a No Way Home abbahagyta. Vége a középiskolai éveknek, és senki sem emlékszik arra, hogy Peter Parker a hálószövő. Sajnos még a legjobb barátai sem. Már maga a felállás, vagyis a lelkiállapot nagyon illik Pókemberre, de valójában az egész Brand New Day “az emberek hőse” koncepciót erősíti végig.

Tehát a spoilermentes, csak a trailerben is látott történet röviden olyasmi, hogy míg a barátai egyetemre mentek és élték az életüket, addig Peter Parker a távolból figyelte őket. A mindennapjaiban pedig azbeszttel teli otthonában dolgozott a pókruháján, hálóvetőjén, és az AI segítségével még a bűnt is üldözte. Míg ő ezzel elvolt magányosan, addig egész New York megkedvelte, hiszen a mindennapok hőse Pókember, aki apró ügyekben dolgozik, a rendőrségnek segít, nem kozmikus problémákat és űrbe lövő hatalmas lézereket hoz. Elvileg.

Itt tűnik fel egy komolyabb ellenség, aki látszólag megszállja az embereket, és ennek segítségével rosszfiút hoz ki a börtönből, meg más turpisságok. Mindeközben még a Punisher is itt van… hogy legyen buddy cop humor, mi másért, nem? A kapcsolatukban gondolom utalgatnak a Punisher sorozatára, de nem házifeladatos azért a film, szóval érteni a kontextust.

Érdekes amúgy, mert ugye 150 perc a Brand New Day, mégis első pillantásra kicsit túlzsúfoltnak tűnhet. Ellenben szinte minden szál szépen összeér a végére a nagy leszámolásra, és Pókember szintlépésére. Igen, még a barátokkal való időzés is kell. A nagy akciójelenet a közepén esetleg megkérdőjelezhető lenne, viszont látványban és funban az a legjobb, és hát előre görgeti a történetet is.

Ha már akció, már értem miért a Shang-Chiért felelős Destin Daniel Cretton lett a rendezői székbe ültetve, legalábbis wuxia ihletés tetten érhető, és talán ez a leg… kinetikusabb Spider-Man az új részek közül, de sajnos a városban hálózás még Crettonnak sem ment igazán. Sőt, néha túl súlytalan a VFX, pedig sok mindent leforgattak. Például van egy “tankos” jelenet, és láttam, tudom, kaszkadőr ott volt egy “tank” tetején, de valahogy túltolták a mozgást. Ez ilyen kettős azért, mert közben valahogy sikerült megtartani a fun aspektusát az akcióknak.

A megvalósítás inkább a korrekt felé hajlik pár jobb setpiece-szel. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy a Brand New Day jobban érződik egy évad közepének, mint valami VaDiÚjNak. És ezt nem is csak a történet miatt sütném rá, bár a karakternek személyesen az lenne amit látunk, végre kezdhet élni a depizés után talán, hanem úgy a rendezés, az alakítások, a flow ahogy történnek a dolgok amolyan középútra helyezik. Ezt két dolog erősíti nagyon, az egyik … feltűnése (btw nekem vicces ahogy szinte kisfiúzza Petert, közben a két színész egykorú), és persze a Punisher, akivel mindig a közös múltra utalgatnak.

Azért a Short Term 12 rendezőjétől kicsit többet vártam a drámai vonalon, de utána eszembe jutott, hogy képregényfilm, pont ilyen vastag vonásokkal lehet csak az érzelmekkel foglalkozni 150 percben, ha közben még alapozni is kell, meg viszonylag jó akciókat szállítani. Mondjuk Spidey lelkiállapota és sötétebb gondolatai még így is átjöttek.

És erre, a sötétségre a fényképezés is rátett, hiszen mertek olyan hatalmas koncepciókat használni, mint a kontraszt, az árnyékok. Tudom, nem kéne nagy szó legyen, de nem minden jelenet lapos fényes semmi (ez az amit “Netflixesnek” csúfol a nép, pedig nyilván sokan csinálják, az MCU is korábban), amit utána könnyű VFX-ezni és utómunkában dönteni rajtuk mindenről, még a ruháról is. Nem mondanám nagyon egyedi vagy érdekes látványviláginak a Brand New Dayt, de a sok tényleges, kaszkadőrös jelenettel együtt legalább filmnek érződik, nem egy drága khm Mandó khm sorozatnak.

Azt továbbra is tartanám, hogy Tom Holland jó választás Peter Parker szerepére, valahogy mindig ott van benne a nyitottság és a kíváncsiság mellett a szomorúság is. Viszont most már elsütöm, hogy a Zendaya utálatot nem értem, mármint színészileg, mert a szépség kérdése nyilván egyéni ízlés és whatever, de bármilyen interjút látok ilyen szomszédlányos a viselkedése, erre simán tud más lenni a szerepeiben, lásd idén a Drama-t, vagy épp ezt a Pókember filmet most. Nem magát játssza mindig.

Ja igen, ha már színészek, akkor Jon Bernthal iszonyat felhúzza az egészet, alakításilag is, de maga a karaktere is kellett, hogy könnyedebb, tulajdonképpen MCU-sabb legyen a végeredmény. Nyilván vitatható, hogy a Punishert erre használni, de közben meg jó volt nézni az összes közös jelenetét Pókemberrel, ahogy nem tökéletesen illettek össze, de közben mégis. Emlékeim szerint volt a képregényekben is ilyesmi dinamikájuk néha, mint amit itt kapunk velük.

Igazából nehéz spoilermentesnek maradni, a kommentelők biztos nem fognak, mert sok fontos dolog egy nagy felfedéssel függ össze. De még az akciók is! Nem alapvetés a Brand New Day, de nézés közben kifejezetten szórakoztatott. Azért hozzátenném, hogy azért alapozó kő az új MCU-ban, ezt szerintem nem lehet kihagyni a Doomsday előtt. (A végefőcímben levő jelenetet viszont nem érdemes megvárni.)

Tippre azért az új karakter nem kicsit lesz megosztó…

*aki tudja honnan, annak innen a poszt végéről is helló.