Magyarország az Európai Unió listavezetőjévé vált a lakosságarányos fogvatartotti létszám tekintetében, miközben a rendszer fenntartási költségei másfél évtized alatt megháromszorozódtak. A férőhelybővítési kényszer és a bérnyomás olyan strukturális csapdát hozott létre, amelyben a fajlagos kiadások növekedése messze meghaladja az inflációt. Az új kabinetnek a rendpárti ígéretek és a költségvetési realitás közötti szűk mezsgyén kell navigálnia. Az elemzés rávilágít, hogy a létszámkezelési manőverek önmagukban nem képesek kezelni a rendszer finanszírozási válságát.