A tévé volt gyermek- és kamaszkorom egyik legfontosabb kísérője. Pedig, ennek némiképp ellentmondó módon, akkoriban néztük a legkevesebbet. Hétfőn eleve adásszünet volt, hétköznap pedig az Esti meséig be sem kapcsoltuk, a rendszerváltás előtti esték mégis elképzelhetetlenek voltak nélküle.