A NASA James Webb űrteleszkópja ismét felülmúlta önmagát. Beváltva a hozzá fűzött reményeket, tovább tágította a megfigyelhető univerzum határait a „kozmikus hajnal” felé, miután megerősítették egy olyan fényes galaxis létezését, amely az ősrobbanás után mindössze 280 millió évvel már létezett.

A Webb bebizonyította, hogy képes túlszárnyalni minden korábbi mérföldkövet. Az újonnan felfedezett MoM-z14 galaxis izgalmas nyomokkal szolgál az univerzum idővonaláról, és rávilágít arra, hogy a korai világegyetem mennyivel másabb hely volt, mint ahogy azt a csillagászok korábban gondolták.

„A Webb segítségével messzebbre látunk, mint az emberiség valaha, és amit látunk, az egyáltalán nem hasonlít az előrejelzéseinkre. Ez egyszerre kihívás és izgalmas kaland” – mondta Rohan Naidu, az MIT kutatója, a felfedezésről szóló tanulmány vezető szerzője.

A sötét energia által vezérelt tágulás miatt a fizikai távolságokról és az „évekkel ezelőtti” fogalmakról beszélni nehézkes dolog ilyen messzeségekben. A Webb NIRSpec (közeli infravörös spektrográf) műszerével a kutatók igazolták, hogy a MoM-z14 kozmikus vöröseltolódása 14,44, ami azt jelenti, hogy a fénye, miközben a táguló térben megnyúlt és a vörösebb hullámhosszok felé tolódott, kb. 13,5 milliárd évet utazott a világegyetem becsült 13,8 milliárd éves fennállása alatt.

A NASA James Webb űrteleszkópja a MoM-z14 galaxist a távoli múltban mutatja, mindössze 280 millió évvel az univerzum ősrobbanása után.

A MoM-z14 egyike azon meglepően fényes korai galaxisoknak, amelyek százszor fényesebbek, mint amit az elméleti modellek a Webb indulása előtt jósoltak. „Egyre nagyobb szakadék tátong az elmélet és a korai univerzummal kapcsolatos megfigyelések között, ami a jövőben további kutatásra váró kérdéseket vet fel” – mondta Jacob Shen, az MIT posztdoktori kutatója és a kutatócsoport tagja.

A kutatók és az elméleti szakemberek a Tejútrendszer legidősebb csillagpopulációjában kereshetnek válaszokat. Ezen csillagok kis százaléka nagy mennyiségű nitrogént mutatott, ami Webb korai galaxisokról, köztük a MoM-z14-ről végzett megfigyeléseiben is megmutatkozik. Mivel a MoM-z14 galaxis mindössze 280 millió évvel az ősrobbanás után létezett, a csillaggenerációknak nem volt elég idejük, hogy ilyen nagy mennyiségű nitrogént termeljenek, ahogyan azt a csillagászok várnák. A kutatók egyik elmélete szerint a korai univerzum sűrű környezete olyan óriási csillagokjöhettek létre, amelyek több nitrogént tudtak termelni, mint a mai, környezetünkben látható csillagok.

A MoM-z14 galaxis a korai univerzum vastag, ősi hidrogénködjének kitisztulásának jeleit is mutatja a körülötte lévő térben. A Webb galaxis eredeti megépítésének egyik oka az volt, hogy meghatározza a kozmikus történelem ezen „tiszulás” időszakának idővonalát, amelyet a csillagászok reionizációnak neveznek. Ekkor a korai csillagok elég nagy energiájú fényt bocsátottak ki ahhoz, hogy áttörje a korai univerzum sűrű hidrogéngázát, és megkezdje az utazást az űrben, végül eljutva Webbhez és végül hozzánk. A MoM-z14 galaxis újabb nyomot szolgáltat a reionizáció idővonalának feltérképezéséhez, ami egészen addig nem volt lehetséges, amíg a Webb le nem rántotta a leplet az univerzum ezen korszakáról.

Már Webb űrteleszkópjának indulása előtt is utalások voltak arra, hogy valami nagyon váratlan dolog történt a korai univerzumban amikor a NASA Hubble űrteleszkópja 400 millió évvel az ősrobbanás után lévő GN-z11 galaxis felfedezte. A Webb megerősítette a galaxis távolságát, akkoriban a valaha volt legtávolabbit. Innentől kezdve Webb egyre távolabb és távolabb hatol vissza térben és időben, és egyre több meglepően fényes GN-z11-hez hasonló galaxist talált.

Ahogy Webb egyre több ilyen váratlanul fényes galaxist fedez fel, egyértelmű, hogy az első néhány nem a véletlen műve volt. A csillagászok már izgatottan várják a következő nagy lépést: a NASA készülő Nancy Grace Roman űrteleszkópját. Ez az eszköz a nagy felbontású infravörös képalkotást ötvözi majd a rendkívül széles látómezővel, így a kutatók nemcsak egy-egy ilyen galaxist, hanem ezreket láthatnak majd egyszerre. Ez segít majd megérteni, hogy a MoM-z14-hez hasonló objektumok mennyire voltak általánosak a korai világűrben.

Forrás: NASA Webb

Az égbolt mindenkié – MCSE tagtoborzó 2026