Leveleket hintáztat a szél a tölgy alatt, kertedben csontváz, óriás pöfeteg spórái szállnak szerteszét, iramló év, mi a vége, havat fúj szempilládra és ráncokat karistol Isten, arcunk sivatag emléke, eltévedtünk, el, nem felelsz, hálót merít, reményt az ég szomorúságunk pulzáló, földi csillagrendszerébe.