Lehet nem kellett volna nagy várakozásokkal ülnöm a film elé? Kicsit elhittem a hypeot, ami az egyik legjobb idei vígjátéknak sugallta, és nem meglepő módon tetszett az előzetese is, erre a Splitsville… elment.

A történet két barát, és a párjaik között játszódik. A főszereplő épp nyaralásra megy az övével, azt hiszi minden rendben, erre a nő egy abszurd sötét pillanat után ráönti, hogy több izgalmat és felfedezést akar, szakítsanak. A férfi szó szerint elfut a probléma elől, egyenesen a jóbarátjához és feleségéhez, akik pedig elmondják, hogy nyitott a kapcsolatuk. Amikor a jóbarátja nincs ott le is fekszik a nővel, mivel az látta a hatalmas péniszét, és ez már végképp beindítja a cselekményt, hiszen az a nyitott kapcsolat sem az igazi, sőt, még az elején említett szakító nőhöz is visszamegy, mert abból valami nagyon 2025-ös kapcsolat, egy átértelmezett cuck dolog lesz, és mindenki nagyon nyitott, de közben meg mégsem az.

Igen, kanyarogtam a történettel, és vannak események, de valójában nem ez lenne itt az érdekes. Azt hiszem. Az biztos, hogy nem tipikus szerelmi háromszöges darab, vagyis pakoltak rá nem kevés modernnek gondolt nyitottságot, de valahogy nem áll össze értelmes művé. A Splitsville gördül előre cselekményben, de nincs se tetőpont, se nagy hullámok közben benne. Csak úgy történnek a dolgok. “Jó ez megvan, és most?” szintű minden fordulata.

Amúgy nekem nagyon furcsa néha a blog kommentjeit olvasni, mert nem értem a Dakota Johnson utálatot. Vagyis a színészetéről szólót még csak-csak, eléggé egyforma karaktereket játszik, vagy mert így választ vagy mert ennyit tud, például az itteni nő az simán lehetett volna a Cha Cha Real Smooth-ból is, viszont szerintem baromi jól néz ki. Mindezt azért mondom felvezetésnek, mert teljesen megértem miért alakult így, amiről beszélni fogok, és évszázados hagyománya van például Woody Allen és hasonlók által, de közben itt, talán mert a poénok nem ültek és az alakítások egysíkúak voltak, kitűnt.

Ez a film jobb lenne, ha az egy író nem magára osztja a főszerepet, amiben hatalmas a szerszáma, és amikor Adria Arjona karaktere elhagyja, akkor a másik író, egyben rendező Michael Angelo Covino által alakított legjobb barátja feleségével fekszik le, akit pedig Dakota Johnson kelt életre. Oda a férfi oldalra kellett volna némi erősítés színészileg, nem kinézetileg, mert sok tényleg jó, abszurd, vicces párbeszéd csúszik el Kyle Marvin előadásán. Pedig a remek Climb után ez volt a következő nagy dobása az író-rendező párosnak, ez lett volna a “nagy film”, ha szereznek még pár férfi sztárt.

Tudjátok mi jutott eszembe amikor most gondolkoztam rajta? Hogy olyasmi, mintha valami európai vígjáték vibeját akarták volna áthozni, és néha sikerült is, de valahogy erőtlen lett. Azt mondjuk el kell ismernem, hogy az idei legviccesebb verekedést a Splitsville szállította, igazából azzal sikerült az erős kezdés, ami kell egy ilyesmi filmnek, csak utána volt visszaesés és ritmushiány.