Na ez a typecast? A Happy Death Day főszereplője most nem időutazással, de ismét loopolás érzésben ragad, mivel az emlékei resetelődnek folyamatosan, nem ismeri meg a férjét és a gyerekét. Minden törlés még idegenebbé teszi számára az életét.

Ez most inkább pszichológiai horrornak tűnik inkább, nem fun slashernek, szóval legalább ezzel kilép tipikus castingjából.