Eddig még sosem éreztem ennyire közel magunkhoz a borzalmat. Az én fejemben ez valahogy az Egyesült Államokhoz kötődött, hiszen ott lehet könnyen fegyverhez jutni, amivel aztán bárki besétálhat egy iskolába, hogy válogatás nélkül lövöldözni kezdjen. De aztán jöttek sorra az európai példák, a norvég ámokfutó felfoghatatlan tette, majd csak az elmúlt két évben a belgrádi iskolai és a prágai egyetemi tömeggyilkosság, a tavalyi svéd esetről már nem is szólva. Ez már elég közel volt hozzánk, ám engem mégis a grazi szörnyűség döbbentett meg igazán, úgy éreztem, mintha a szomszédos házba csapott volna be a villám.