Veszélyes iránynak tűnik az idősebb Lánczi felvetése a „rezsicsökkentés” visszafizettetéséről. Az ember, aki arról nevezetes, hogy sikerült egyetlen mondatban összefoglalnia a NER lényegét („Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”), ezúttal azzal a gondolattal házal, hogy akiknek a szerinte minimum európai formátumú Orbán kormányzása nem elég jó, azok utalják vissza az államkasszába, amit az állami energiaár-szabályozással nyertek. Lánczi András bátor ember. Annak ugyanis jelentős kockázata van – különösen a kormányváltás közeledtével –, ha a választópolgárok elkezdik úgy gondolni, hogy a Fidesz sikerdíjas szolgáltatásként nyújtja nekik a kormányzást. Mert egyrészt nem egyértelmű, hogy a rezsivágás tíz évének mérlege az ügyfél szempontjából pozitív: az ukrajnai háború kitöréséig terjedő időszak nagy részében a piaci energiaárak alacsonyabbak voltak, mint amennyit az „olcsósított” áramért-gázért fizettünk – simán lehet, hogy valójában a kormány tartozik nekünk. Másrészt pedig korántsem csak egy ügy volt, és a többinek a szaldója kormányzati szemszögből még sokkal rosszabbul fest. Mi indokolná, hogy a rezsim végnapjaiban egyedül a rezsivel számoljunk el?