Ha már így alakult, a hétvégén újranéztem a Harcosok klubját. Nagyon szerettem annak idején a nyelve, a vizualitása és a féktelen, vitriolos kritikája miatt. Hiszen az volt, eredetileg a nyugati fogyasztói társadalmat bírálta, és a benne zombiként kóválygó vásárlókat. Persze a film bemutatása idején (1999) én még inkább befelé szerettem volna tartani a fogyasztói társdalomba, és nem kifelé, hiszen csak pár éve kezdtem belekóstolni az előnyeibe a „spórolósabb” kommunizmus után. Én még igenis vágytam a katalógusvilágba, fürdőzni akartam a konzumesztétikában, és nem minden áron elutasítani. Azt hiszem, Magyarország jelentős része is így van még ezzel, inkább utolérni szeretné a filmben kigúnyolt átlag életszínvonalat, amit oly sokszor megígértek neki, mégis egyre távolabb kerül. Ehelyett viszont nézheti a luxizást, amiért elvileg „harcolnia” kellene. Ki érti ezt?