Ethan Hunt elvileg búcsúzik, méghozzá dupla filmes fináléban, hiszen olyan sok történetük volt, amit nem lehetett egy műbe zsúfolni. Remélem az előbbiekből lejön, hogy nézőként nem igazán értek Cruiseék döntésével egyet, mert sok, és nem jó történetük volt.

A sztori onnan folytatja, ahol az előző abbahagyta, miszerint Huntnál a nagyon fontos kulcs, ami kinyitja azt a nagyon fontos valamit, aminek a segítségével le lehet győzni azt a nagyon nagy mesterséges intelligenciát, ami fake news-zal megbolygatta a világot. Csak egy ember győzhet le, természetesen valami képtelen tervvel. Történetileg tehát a bevált recept, valamit elő kell keríteni, ebbe nehézségek vannak és a többi, még a csapat is kell hozzá természetesen.

Mivel nem akarok rögtön negatív lenni, így már itt kiemelném, hogy a film közepénél levő tengeralatti jelenet zseniális. Cinema. Amikor épp nem magyaráznak, hanem egyértelmű a cél és mutatják, az nem meglepő módon működik. Még csak igazi ellenfél sincs, közben mégis a szék karfáját markolva lehet izgulni Ethanért. Setpiece készítésből csillagos ötös, és ez az élmény felhúzza a filmet, mivel talán a széria legjobb 20-30 perce amit kapunk, akármilyen durva is ez a kijelentés.

Megértem miért fogott ennyire össze Tom Cruise és Christopher McQuarrie, de a munkakapcsolatuk és talán a barátságuk itt a végén már teljesen megakadályozta, hogy keményen szembehelyezkedjenek kreatívan, és közösen gyomlálják ki a felesleget a filmjeikből. A toplista posztnál is megjegyeztétek ezt, hogy egyformává váltak a Mission Impossible-ök — ami egy ideig működött természetesen –, szemben az első hárommal, ami mind nagyon eltérő auteur…ebb rendezővel készült, akiket más dolgok érdekelték, és aszerint álltak a filmekhez is.

Azért ebbe vágtam így bele, mert Tom Cruise napi 1 filmet néz, ami gondolom nagyjából igaz, kivéve amikor nagyon elfoglalt 18 órás forgatási napokon, de nem is ez a lényeg, hanem Cruise maga már rengeteg mesterműben volt, látszik, hogy érti miért. McQuarrie is írt már jó filmeket, sőt, az interjúk alapján Cruise-t pont az ragadta meg miképp vág át McQuarrie bonyolult dolgokon, teszi érthetővé a nézőnek. Na most ha ez a két ember nem látta, hogy a Final Reckoning első másfél órája a véééégtelen expozícióval rossz, az számomra hihetetlen. Vagy csak teljesen hülyének tartják a nézőt. Konkrétan még csak nem is arra gondolok, hogy emlékeztetnek minket régi dolgokra, mert az átlagnak (nem negatívan értve) erre szerintem szüksége van, nem látták sokszor az eddigi filmeket. És a Final Reckoning össze is rántja az eddigi Mission Impossible műveket egy nagy történetbe, amiben Ethan szinte már Jézus, minden a vállán nyugszik. Sokkal inkább az a baj, hogy túlzsúfolták, és még így is ismételgetnek dolgokat, lásd az első robbanás előtti párbeszédet, amiben valami egyértelműen kiderül, aztán ki is mondják a… tiktok görgetőknek akik nem figyeltek? De hát moziban ülünk! Vagy épp a Pom Klementieff karakterének előhozását, ahol mutatnak valamit, flashback, mutatják újra, flashback, mintha nem lenne elég az amúgy is túlzsúfolt filmben.

A híreket követve természetesen tudom miért is alakult így, a rengeteg leállás először a covid miatt, aztán a múltkori hollywoodi sztrájkok miatt, ami rengeteg átszabást hozott — a sorozathoz méltatlanul sok a benti, közelről vett minimális kontextusos jelenet, avagy betuszakolt pillanat. Nem meglepő módon mindennek van nyoma, viszont a nehézségek közben Cruise-ék lost the plot. De most szó szerint, szinte látszik, hogy a jeleneteket összevágták, aztán elkezdték toldozni-foltozni, hogy valami érthető álljon össze. Nyilván volt már ilyen a Mission Impossiblenél, ahol 1-1 setpiece köré lettek írva a dolgok, az első rész preproducionje is végleges forgatókönyv nélkül zajlott. Na de itt sok évre lett szétszórva a készítés, így McQuarrie maga is nehezen láthatta át, szóval csak hízott a mű, és nem volt meg a fejükben, hogy miképp állhat össze. Végül összetették, csak hát… elmegy, nem pedig remek. Biztos vagyok benne, hogy egy iszonyat tehetséges figura, aki távolabb van az egésztől, és esetleg az utolsó utóforgatás előtt kerül a projektbe, durván szétvágva egy jobb végeredményt tett volna össze, kiszórva sok felesleget. Neki azt sem nyomta volna a vállát, hogy ez a végső Mission (talán:).

Huhh, a sok negativitás után igyekszem visszatérni kicsit a jobb oldalra. Avagy amikor túl vagyunk a vééégtelen expozíción, Ethan végre kezébe veszi az irányítást és cselekszik, de tényleg szó szerint akkor indul be a film, amikor a sok tökölő többi szereplő között fejest ugrik az ismeretlenbe, onnantól ismét egy viszonylag jó Mission Impossible darabban találjuk magunkat.

A fenti hosszú részen sem a logikát kértem számon a filmen, hanem a flowt, ahogy gördül előre az egész izgalmasan. Képtelenség a mesterséges intelligencia szál, vagy az ahogy az amerikai elnök nézi a falon a visszaszámlálást, de a sorozatba elfér, ha megvan a többi, a képtelen akció, az egyszerű, de lehetetlen cél. Ezt visszakapjuk másfél óra után, szóval összességében felhúzza magát a Final Reckoning, csak ez segíti, hogy a film második fele jó, de az összképet elrontja a tökölés.

Nem mellesleg ezúttal nem spoilerezték el a legjobb jelenetet! Bár volt egy kis videó a vízalatti dolgokról, ami a rendező számára a karrierjének az egyik legnagyobb kihívása lett. Viszont az előző filmnél a motoros dolog már a csapból is folyt ugye, most nem volt így: a repülőzést mutogatták, ami veszélyes, és szórakoztató, de csak levezetés ahhoz képest amit a közepére tartogattak.

Mégis, mindezek után a Reckoning duót kicsit mellékvágánynak érzem, és Tom ebbe ölte az utolsó nagy akció éveit sajnos. Ha most bukik a Final, és esélye sincs pozitívba menni az említett forgatási gondok miatti hatalmas budgetjével, akkor remélem még egyszer összeszedi magát Mr. Cinema, és egy tényleges méltó búcsút összetesz, bár ugye már Iñárritu rendezése és más projektek mozgatják.

Ha tényleg ez az utolsó Mission Impossible, akkor… nos újranézéskor a Fallout kell legyen a záró rész mindenkinek, újoncoknak pedig főleg.