„Mit mondhatnék? Hogyan lehet leírni érdekesen, de nem rágógumisan elnyújtva egy kis ember történetét, a kis emberét és az emberekét, akik vele utaznak egy kis kenuban? Éveket vártam azzal, hogy megírjam ezt a történetfolyamot, belekezdtem egy regénybe is, de végül is felsültem vele, nem voltam képes megcsinálni. Túl nehéz volt, és nem tudtam technikailag megoldani. Milyen érdekes, ez abszolút nem frusztrált, elfogadtam egy perc alatt. Ha valamit megtanultam az utóbbi években, elfogadni dolgokat villámgyorsan. Az a kisfiú, aki utolsó csepp volt a pohárban, ma tízéves. Aki miatt nagy sírás-rívás volt, és most a család közepe, valami láthatatlan csakravonal, de ez is olyan színpadias, nem szoktunk így beszélni itthon erről.”Fekete Valér Down-szindrómás kisfiáról szóló sorozatának befejező, 8. epizódja.