Mély megtiszteltetéssel vegyes meghatottsággal olvasom annak a 197 jeligés életírásnak a sorait, melyet 16–22 éves fiatalok küldtek be a Népszava élet.történet. pályázatára a múlt pénteki határidőig. Egy megvalósult álommal randevúztam. Nem egész egy éve került ugyanis a látóterembe egy könyv, majd számos cikk egy nemrégiben felfedezett egyedülálló leletről: több száz, a holokauszt során eltűnt fiatal életírásáról. Adta magát a gondolat: ma miért nem csináljuk ugyanezt? Miért nem tesszük fel azokat az egyszerű kérdéseket a saját gyerekeinknek, hogy: Ki vagy? Merre tartasz?