Buddha, aki közéleti karrierje elején még a szolid Sziddhárta herceg névre hallgatott, nagy megvilágosodása idején újszülött fiát és feleségét hagyta el azért, hogy az önmegvalósítás rögös útjára lépjen. A kérdés lényegében az, hogy mennyire hitelesek azok a vallási vezetõk, akik vizet prédikálnak, de bort isznak, avagy hozhatnak-e isteni üzeneteket nekünk Isten méltatlan képviselõi? Használhat-e Isten bûnös lelkeket képviselõiként, avagy minden hiteltelen próféta lerombolja a spiritualitáshoz vezetõ utat? Miért követjük õket mégis?