A világ egyik legnagyobb fejlesztő cége azt állítja róla, hogy a világ legjobb játéka, de valóságban egy iparági kórkép a Skull and Bones.

Mint ahogy filmes világban, úgy a videójátékos szektorban is vannak elátkozott alkotások, amelyek valahogy sosem akarnak megszületni, és amelyek készítése során egymást érik a bajok. Ebbe még olyan hatalmas, és professzionális cégek is belecsúszhatnak, mint az Ubisoft, amely kicsivel több, mint 10 éve jelentette be, hogy belevág egy szédületes, ultralátványos középkori kalózkodós program, a Skull and Bones létrehozásába.

Az ötletet egyöntetű ujjongás fogadta, hiszen a vállalat 2013-as, nyomokban ilyen elemeket is tartalmazó, Assasin’s Creed: Black Flagjét a népek egyszerűen imádták. Mindenki úgy volt vele, hogy ha csak direkt erre, az egyébként is vonzó témára koncentrálnak, és az orgyilkolós, lopakodós, misztikus részeket mellőzik, akkor abból csak valami még jobb sülhet ki.

Ehhez képest minden jel arra utal, hogy házon belül nem volt egységes támogatása a projektnek. Többször is változtattak a koncepción, és a 2018 őszére tervezett bevezetést hat (!) alkalommal csúsztatták el, ami minden, csak nem jó jel.

Így többek között bukták a tavalyi karácsonyi szezont is, de most februárban nagy örömmel közölték, hogy a Skull and Bones elkészült, és ráadásul egy őrületesen szuper darab lett.

Nyilván az lett volna meglepő, ha mást állítanak, de mégis csak egy nagy cégről van szó, amely letett már néhány óriási dobást az asztalra, és amely azért elköltött 120 millió dollárt, azaz 43 milliárd forintot erre. Ráadásul már tényleg akadt a múltban néhány remek, kalózkodásra épülő játék. Szóval azért joggal lehetett remélni, hogy egy életképes és élvezetes darab születik.

GTA a tengeren

A végeredmény egyfajta tengeri GTA lett, azaz egy MMO (Massive Multiplayer Online), ahol egyszerre rengeteg valódi, élő ember tevékenykedik egy időben. Csak hát itt ugyebár nem a modern idők nagyvárosaiban száguldoznak autókon a játékosok, hanem a 18. században hasítják a habot bárkáikkal az Indiai-óceánon. Első látásra a dolog nagyon ígéretesnek tűnt, hiszen a gigantikus játékteret rengeteg kisebb-nagyobb sziget pettyezi, amelyeket megszórtak őrtornyokkal, táborhelyekkel, kisebb-nagyobb településekkel.

Megjelent a Skull and Bones.

Az ember már látta a lelki szemei előtt, ahogy ezeket is felfedezi, ott kardozgat vidáman a helyi erőkkel, azonban ezt totálisan el kell felejteni. A szárazföld csupán a kikötőkre korlátozódik, és azok is rendkívül zártak. Itt csak arra van lehetőség, hogy különféle feladatokat vállaljunk el, kalapálgassuk a bárkákat, és eladjuk a zsákmányt.

Tehát a legtöbb időt a tengeren kell tölteni, és ez általában kimerül a számítógép által irányított hajók hajkurászásában, vagy a part menti, illetve a vízen roncsként úszkáló nyersanyagok begyűjtésében.

A tengeri csata nem rossz, ágyúval kell lövöldözni az ellenségre, de egy idő után elég unalmassá válik. Természetesen ahogy haladunk előre úgy lehet fejlesztgetni a hajókat, és lesz egyre erősebbé/ügyesebbé a saját karakterünk, de az egész meglehetősen monoton és gépies. A feladatok nem változatosak, vagy le kell vadászni néhány fregatott és gályát, vagy csomagokat szállítani ide-oda, esetleg beszélgetni emberekkel.

A harc és a háború a program szerves részét képezi.

Természetesen van egy fő történetszál, amiben több vetélkedő frakcióval, egymás ellen intrikáló kalózvezérekkel, kormányzókkal és törzsfőnökökkel, de a sztori borzasztóan sablonos. A karakterek teljesen sematikusak, mindenki elképesztően ripacsnak tűnik. A humor, a szarkazmus, a nagy fordulatok iszonyatosan hiányoznak. Ebben például a már említett GTA online sokkal-sokkal erősebb.

Hús vér emberek ellen

Persze lehet mondani, hogy a fő hangsúly úgyis a többi valódi, élő játékossal való kapcsolaton van, az adja meg az ilyen típusú programok igazi ízét, de itt is van hiányérzete az embernek. Egyrészt egyszerűen nem olyan izgalmas hajókkal üldözni egymást a hullámzó tengeren, mint tenni ezt egy városban (szuper)autókkal. Másrészt az egymás elleni küzdelemben általában az győz, akinek jobb, erősebb, fejlettebb a bárkája, tehát az ügyesség annyira nem számít.

Valódi emberekkel is találkozhatunk.

Természetesen van arra mód, hogy a barátainkkal vagy vadidegenekkel összefogjunk, és falkaként mozogjunk, de egyelőre ebben sem volt sok izgalom. Egyáltalán nem olyan kifinomult a csapatmunka, mint például egy hagyományos lövöldözős MMO-nál. A tapasztalataim szerint mindenki csak ide-oda kacsázik a tengeren, és megállás nélkül ontja magából az ágyúgolyókat vagy a kartácsot. A káosz óriási, taktikázásra, stratégiára nincs mód, ez pedig egy idő után fárasztóvá, monotonná válik.

A tengeri csaták gyakran káoszba fulladnak.

A cég hatalmas tengeri ütközetekkel kecsegtetett, ahol egyszerre akár százan is csépelhetik egymást, azonban ilyesmibe nem sikerült belefutni. Vannak különféle miniversenyek, amikor a játékosok együtt próbálják levadászni a legerősebbet, vagy amikor az kapja a jutalmat, aki elsüllyeszti a kijelölt gépi ellenfelet, de igazából ez sem az igazi.

Látvány és bugok

A tengeren a látvány teljesen rendben van, hiszen a felbontás óriási, a részletesség kiváló, az effektek gyönyörűek. Viszont a parton már egyáltalán nem ilyen jó a helyzet, ugyanis, az sokszor emberek egész egyszerűen kifejezetten csúnyák, órmotlanok és az animáció sem tökéletes. Grafika terén a karácsony előtt bemutatott, szintén Ubisoft istállóba tartozó Avatar egy klasszissal jobb. Ráadásul úgy, hogy ott a terep sokkal-sokkal változatosabb és teljesen szabadon bejárható.

Néha olyan a játék, mintha egy paródia lenne.

Emellett az is tény, hogy a program meglehetősen bugos. Előfordulnak kisebb-nagyobb hibák, például, hogy összecsúsznak az objektumok, beragadunk valahova, vagy eltűnnek ideiglenesen tárgyak, ami nyilván elég idegesítő. A gépigénye egyébként elég komoly, egy videókártya nélküli PC-n biztos nem fut el. Én egy Asus Strix G18 gamer laptopon próbáltam ki, és ott maximálisra lehetett húzni a grafikai beállításokat, valamint emellett elérhető az Xbox Series S/X és PlayStation 5 konzolokon is.

Nem lesz belőle új GTA

A pletykák szerint a kiadó fejeseit elemzők előzetesen arra biztatták, hogy annak ellenére, hogy rengeteget költöttek rá, tegyék ingyenessé, ezáltal népszerűvé, és a mikrotranzakciók révén próbálják meg nyereségessé varázsolni ezt a befektetést. Azonban nem hallgattak rájuk, hiszen jelenleg durván 25 000 forintba kerül az extrákat nem tartalmazó alapváltozat. Ennyit pedig nem ér, és nem csak szerintem, hiszen gyakorlatilag mindenki lehúzza szegény programot, amely kapja az ívet a kritikusoktól és gamerektől egyaránt.

Amikor elkezdték fejleszteni, tíz évvel ezelőtt sem állta volna meg a helyét ez a rengeteg korlátot tartalmazó, kicsit egysíkú játékmenet. Mára pedig végképp elment mellette a világ, legalábbis jelenlegi formájában. Persze az Ubisofték égre-földre esküsznek, hogy majd a frissítések után pazar lesz minden, de ez a hajó már elúszott. Egy olyan játék, amely alapvetően a multiplayerre épít, halálra van ítélve, ha kevesen játszanak vele.

Márpedig egyszerűen nem látom magam előtt a tömegeket, akik kiköhögnének 25 000 forintot azért, hogy egy kicsit egysíkú, bugos, korlátokkal teli MMO programmal üssék el az idejüket, mikor ennyi erővel GTA-zhatnak, COD-ozhatnak vagy az Elder Scrolls Online-ban püfölhetik egymást.

Bizonyos szempontból egy lenyomata annak, ami miatt manapság a játékos iparágat szokták kritizálni. Rengeteg aspektusán érződik, hogy rutinból készült, hogy a megszokott sablonokat követték, az az ötlet nincs meg, ami kiemelné a dömpingáruk közül, a látványos effektekkel és a multiplayer ígérettel akarják eladni, egy csomó része össze van csapva, és legfőképpen: valahogy hiányzik belőle a szenvedély, az akarat, hogy egy olyan produktumot tegyenek le az asztalra, ami előtt leborul mindenki.

Ebben több volt, így az ünneplés elmarad.

Borzasztóan fájdalmas ez, hiszen a középkori kalózkodásban elképesztően nagy lehetőségek rejlenek, de ezeket nem sikerült most kihasználni. A Skull and Bones, nem is kapufa, hanem öngól.

The post 10 évig készült, 43 milliárd forintba került a tengeri GTA, de rajta ül a kalózok átka appeared first on Forbes.hu.