:

LSD-rémálom, road movie, PTSD és egy generáció drámája – négy őszi bemutató, amit 2024-ben pótolnod kell

LSD-rémálom, road movie, PTSD és egy generáció drámája – négy őszi bemutató, amit 2024-ben pótolnod kell

G. Tóth Ilda kulturális sorozata: ajánlók, történetek és interjúk színházról, könyvekről, zenéről – meg bármiről, ami kultúra.

Alföldi Róbert, Keresztes Tamás és Bodó Viktor rendezők, Presser Gábor zeneszerző, Wunderlich József, Sodró Eliza, Halász Judit és Hajduk Károly színészek – csak néhány sztárnév 2023 őszének legjobb színházi premierjeiből. Ha lemaradtál, idén időben kezdj rájuk jegyet vadászni. (Nem lesz könnyű, de ez nem véletlen.)

Lidércek, Shaxpeare, delírium

Az Örkény Színház legnagyobb dobása az utóbbi években A Kertész utcai Shaxpeare-mosó volt. Bodó Viktor rendezésében, Závada Péter átiratában 2019 őszén mutatták be ezt a nagyon mai Rómeó és Júliát, és azóta is telt házzal játsszák. Bodó ebben az évadban megint Shakespeare-t vette elő, hogy trashgegekkel megtűzdelve újabb formabontó előadást rendezzen az Örkényben. (Közben hasonló témában fut rendezése a 6színben is.)

A keret az LSD-ben (mert nagyon hamar ez lett a darab címe a közbeszédben) az amúgy is álomszerű Szentivánéji álom, ráadásul most egy vidéki rehab drogos lakói adják elő, végtelen csoportos hallucinációvá alakítva.

A lepusztult rehabon a magyar társadalom legkülönbözőbb rétegeiből lecsúszott szereplők segítik egymást, a skininfluenszertől az állami gondozottból lett szörfoktatón át a súlyosan függő színészig. Az éppen beázott otthonba minisztériumi ellenőrök jönnek, akiknek be kell bizonyítaniuk, hogy a színházterápiára adott pénzeket megfelelően használták fel, ezért a bentlakók megtanulnak egy darabot, éppenséggel a Szentivánéji álmot. Persze pont olyan esetlenül és reménytelenül adják elő, vagy legalábbis próbálják, mint a mesteremberek az eredeti Shakespeare-drámában.

Csakhogy a beázásnak köszönhetően, tudtukon kívül időnként belekóstolnak a padláson titokban működő droglaborból lefele csöpögő végtermékébe.

Visszakacsintva A Kertész utcai Shaxpeare-mosóra, rögtön az előadás elején előmászik a darabokra tört zongora alól maga Shakespeare, azaz Máté Zsolt, és elkezdi rappelni, hogy: „Megin’ egy szétírt Full Gagyi Sékszpírt? Nem hiszem el!” Aztán meztelenre vetkőztetik, hiszen ezt tette a szöveggel is Závada Péter.

+ 15 kép a galériában + 15 kép a galériában Jelenetek az LSD-ből. Fotók: Horváth Judit / Örkény Szính (18 kép)

Az előadásban egymást érik a filmes és színházi utalások, viccesebbnél viccesebb zenész gegek. Polgár Csaba például, aki Zoltánt, a rehab igazgatóját alakítja, egy az egyben olyan, mint a Breaking Bad Walter White-ja, Hámori Gabriella (Zoltán felesége) pedig az egyik jelenetben mint az ősmagyar Emese énekel, felidézve a Honfoglalás című filmet. De van Szécsi Pál-sláger, Most múlik pontosan, Disney-betétdal, musical, füstgép, lézerkard, repülő szőnyeg, meg leginkább végtelen delírium.

Nincs viszont feloldás, megkönnyebbülés, csak a szomorú valóság, hogy vajon hányszor lehet megpróbálni a kilátástalanság, a düledező rehab közepén, érdemi segítség nélkül az újrakezdést.

3tél

Esküvőre készül a zágrábi Kos-család, kisebbik lányuk, Lucija megy férjhez, és jövendőbelije kivásárolta a szomszédokat, hogy az egész házat birtokba vehesse az 1945 óta itt élő família. Mindeközben Horvátország az EU-csatlakozásra készül, ám nem múlt el nyomtalanul a délszláv háborúk emléke: a szomszéd Marko még mindig poszttraumás sztessz-szindrómában (PTSD) szenved.

A Radnóti színpadán a darab három idősíkban játszódik, miközben az ebédlőasztal körül ülő három generáció tagjai állandóan esznek, isznak, vitatkoznak.

Alföldi Róbert rendezésében az 1945-ös, az 1990-es és a 2011-es jelenetek pörgősen váltakoznak. Tena Štivičić kortárs horvát drámaíró igazi keletközép-európai családi történet, amelyben generációkon át ugyanazok a traumák és dilemmák – a „mi lett volna, ha?” és a „lehetett volna vajon másként?” kérdések – tartanak rabságban egy közösséget.

Sodró Eliza játssza Luciját, akinek az esküvőjére készül éppen a család. Fotó: Dömölky Dániel

Ruža 1945-ben, a kommunista hatalomátvétel után egy kommunista hivatalnok segítségével költözik be férjével és négyhónapos gyermekével, Mašával az egykori arisztokrata villába, ahol édesanyja korábban cselédként szolgált. Kiderül, hogy az egykori tulajdonos, Karolina (Kováts Adél) titokban ott él a házban, kissé megzavarodva.

A következő időpont 1990, Horvátország már a délszláv háború küszöbén, a Kos család a nagymama, Ruža temetésére gyűlik össze, ebben a jelenetben is van, aki külföldről tér haza. A vacsoraasztalnál heves vita alakul ki arról, hogy a különböző nemzetiségek tudnak-e együtt élni békében a határok megvonása nélkül.

2011-ben pedig Lucija esküvője apropóján hántorgatják fel egymásnak a múltbeli cselekedeteiket a családtagok, és megint szembesülnek a menni vagy maradni? dilemmával.

László Zsolt Vlado Kos szerepében (ő Lucija apja), Tóth Ildikó Maša szerepében (Lucija anyja), Bata Éva mint Alisa, Sodró Eliza mint Lucuja és Pálfi Kata, aki Dunka Kraljt, Maša húgát játssza. Fotó: Dömölky Dániel

Krum

Krum, a harminc körüli címszereplő (Wunderlich József) most jött haza külföldről, de ott sem volt boldog, nem találkozott senkivel, nem talált munkát, és nem hozott haza semmit. Az izraeli kortárs drámaíró, Hanoch Levin darabja

a fiatal generáció kiúttalanságáról, a szerelemről, a magányról, az élet élhetetlenségéről és a be nem teljesített vágyakról szól kedves humorral, a súlyos téma ellenére sok életszeretettel.

Valló Péter rendezésében a Pesti Színházban az első felvonás néha túlzott viccessége után aztán a másodikban jön a tragédia, de teljes szpojlerezés helyett csak annyi: a legszebb jelenet talán az, amikor Krum elviszi a tengerpartra utoljára naplementét nézni haldokló barátját.

Wunderlich József, Nagy-Kálózy Eszter és Kövesi Zsombor. Fotó: Dömölky Dániel

Pinokkió

Presser Gábor és Sztevanovity Dusán A padlás után először jegyzi együtt a dalokat a Vígszínház Pinokkiójában, és Keresztes Tamás rendezésében olyan emblematikus színészek bukkannak fel a 10–100 éveseknek szóló előadásban, mint például Halász Judit, Hegyi Barbara, Igó Éva, Kern András vagy Seress Zoltán.

A Disney-mesés verzió helyett a Vígben az eredeti Collodi-regényből indultak ki, így egy picit sötétebb, komorabb lett az előadás, de közben csodaszép, meseszerű az egész. Az előadás nagy részében egy hatalmas vásznat feszítenek ki a háttérben, és erre vetítenek képeket, néha gyerekrajz jellegű illusztrációval, amiket részben maga a rendező, Keresztes Tamás készített.

Halász Judit és Dino Benjamin – az Őszhajú Tündér és Pinokkió. Ahogy a regényben, úgy a Vígszínház előadásában is van a Kékhajú Tündérnek egy idősebb változata, aki Pinokkiót megmenti és ápolja, miután a Macska és a Róka jól elbántak vele. Fotó: Sebestyén László/Forbes.hu

A Vígben a Pinokkió road movie lett, ami leginkább egy naiv gyermek nagy hazatérés-története, és arra is tanít, hogy fogadjuk el, ha valaki nem olyan, mint mindenki más.

A borítókép a Lidércek, Shaxpeare, delírium című előadáson készült az Örkényben. Fotók: Horváth Judit

The post LSD-rémálom, road movie, PTSD és egy generáció drámája – négy őszi bemutató, amit 2024-ben pótolnod kell appeared first on Forbes.hu.

Hirdetés

Cimkék

Keresés