Látványos ellentmondások voltak jellemzőek idén a a turisztikai trendekben. Vendégszerzőnk, Osztovits Ádám írása arról, hogyan nyaraltunk idén.

„Pandémia előtti időket idézi a turizmus”, „Máshova viszik pénzüket a magyarok”, „Ki menti meg a szezont?, „Budapest megtelt, a Balaton köszöni, jól van”. Sorolhatnánk a hangzatos és ellentmondásos szalagcímeket az itthoni turisztikai szezonról. Egymásnak ugrik a Turisztikai Ügynökség és a Szállodaszövetség elnöke. Közben a világban feltűnően hallgatnak a fapados légitársaságok nárcisztikus excentrikus vezérei, öntömjénező szállodaigazgatói: minden erejükkel a kapacitások bővítésén dolgoznak, nincs most idejük hőbörögni.

Globális holiday hangulat

A turizmus világszerte virágzik. A hatalmas visszaeséseket és látványos feltámadásokat produkáló iparág most ismét gyors felfutási fázisban van. Idén a legtöbb helyen a pandémia előtti idők 90 százalékát közelítik a látogatottsági és ami fontosabb, bevételi adatok. Tavaly ez 60 százalék körül volt a Turisztikai Világszervezet (UNWTO) adatai lapján.

Mindezt úgy, hogy több millió orosz és több tízmillió kínai turista a háború vagy a covid utóhatásaként lényegében hiányzik a piacról.

Van cserébe rengeteg amerikai. Tavaly még csak a saját kontinensüket árasztották el, emlékszem, Kolumbia, Costa Rica és Panama telt házon volt velük, idén pedig lerohanták Európát. Jól megy tehát a szezon az öreg kontinensen is, mindenki úton. De a legnagyobb nyertes egyértelműen a Közel-Kelet: már tavaly is csúcsot döntött az Emirátusok, Katar, Omán, idén pedig látványos Szaúd-Arábia és Törökország boom-ja. Ázsiát pedig életben tartják a rövidebb utakra vállalkozó kínaiak.

Valószínűleg nagyobb is lehetne a növekedés, ha nem döntenének rekordot a kerozin- és benzinárak, ha gyorsabban sikerülne visszaépíteni a reptéri, szállodai és éttermi személyzet kapacitásait, ha kevesebb járattörlés, dugó és időjárási turbulencia venné el a kedvet az útra keléstől. Na és ha nem lenne háború, puccs, egyéb geopolitikai feszültség. A turizmus globálisan átlagosan 15–20 százalékkal magasabb költségszinten, a covidhatásoktól megtépázva, munkaerőgondokkal és tőkehiánnyal küzd, de esze ágában sincs szabadságra mennie.

Budapest meztelen

Itthon is érezzük a turizmus visszatérését. Elég csak sétálni Budapesten a Bazilikánál egy átlagos hétfő délután, asztalra vadászni egy jó étteremben a belvárosban, parkolót keresni a külföldi rendszámos autók között a Balatonon. Idén rekordot dönt a külföldiek száma Magyarországon – igaz, ennek 80 százalékban Budapest a haszonélvezője.

Fővárosunk biztos nem dobja be a törölközőt.

Inkább egy ledér hölgyre hasonlít, aki az összes textilt ledobja magáról, csak jobban tessék. Sziget-fesztivál, atlétikai vébé, többé-kevésbé sikeres koncertek, na és töméntelen olcsó itatóhely jelzi, hogy nem igazán sikerült kilépni a Szimpla-Széchenyi fürdő-Morrison-olcsó sör mátrixból. Gondoltuk, tíz év alatt csak elfogynak a kispénzű bulituristák, de nem így történt.

Sőt, immár közvetlen szomszédjaink, szlovák, román, cseh és szerb csapatok is tömegesen élvezik a gyengélkedő forint, szép város, változatos látványosságok előnyeit. Ezzel sodródik a kormány, az ellenzéki főváros és kerületek pedig nem tudnak megbirkózni a köztisztasági, közlekedési és közbiztonsági következményekkel. A lassan, de biztosan haladó 5 csillagos hotelberuházások és néhány jó étterem mellett égető szükség lenne minőségi élményt nyújtó turisztikai attrakciókra, élményekre. Hiú ábránd azt gondolni, hogy a leeds-i legénybúcsús fiatal majd pár év múlva visszatér az Operába, szétvásárolja magát az Andrássy úton és magánhelikopterrel megy borozgatni Tokajba. A tehetősebb, legtöbbet költő rétegek térképén nincs rajta Budapest – és ez intő jel a jövőre nézve.

„Egy ideig mindenkinek nehéz lesz, de ez az iparág nem a máról szól” – interjú a Matild Palace vezérigazgatójával

Így nyaral a magyar

A Balaton több mint évtizedes reneszánsza mellett, a vidéki wellness szállókon túl (a covid egyfajta jótékony hatásként) felfedeztük a belföldi turizmus többi arcát is.

A SZÉP-kártyával erősen megtámogatott iparág minden jóslat ellenére talpon maradt. Idén azonban újabb kihívások érkeztek: a magas infláció, munkaerőhiány és időjárás érzékenység mellett elsősorban a keresleti szokások megváltozásához kell alkalmazkodni. Ennek tanulságait nem a borús szállodai foglalási adatokból, vagy az annak ellentmondó Turisztikai Ügynökség siker-jelentéseiből, hanem a barátok, rokonok, kollégák közt körbekérdezve tudjuk a legegyszerűbben összerakni.

Terike laborasszisztens. A covidtól nagyon félt, és az utóbbi időben csak belföldön pihent egy-két napot. Amúgy is csak csoportos utakban gondolkodott, ha esetleg külföld. Idén azonban Horvátországba és Szlovéniába látogat, ahogy ő fogalmaz, megérdemli végre a tengert. Felnövőben lévő gyerekei pedig segítenek neki az egyéni utazást élvezni és a nyelvtudás hiányát kompenzálni.

Csabi és Dóri multicégnél dolgoznak, fiatalok, világlátottak. Fizetésük tartja az értékét – általában. De az összeomló lakáshitelezés, a covid által sugallt egyszer élünk mentalitás miatt nem látják értelmét mire félretenni. Marad a világjárás. Ami ugyan negyedével drágább, mint korábban. A balatoni tartózkodást és bulizást pedig megoldják a rokonok és barátok meg-meg újuló nyaralóiban, bedobnak valamit a közösbe.

Dani bá’-nak nincsenek napi gondjai, azon ritka elvált apukák egyike, akik imádnak animálni. A korábbi években Spanyolba’, Olaszba’ és Görögbe’ vitte saját és néhány fogadott gyerekét. Ebből idén sem enged, csak a túra Albániába és Montenegróba megy költségracionalizálási okokból.

Kedvenc karakterem a magyar tőzsdei cég középvezetőjeként dolgozó Tibi. Ő persze előszeretettel pozícionálja magát feljebb. És így is él. Ő volt az, aki a covid alatt nem kis pénzt kínált az orvosoknak, hogy soron kívül oltáshoz jusson, majd azért is, hogy vigyék el privát karanténba, távol a családtól, ahol csak a szeretője látogathatja. Legutóbbi sörözésünkkor büszkén számolt be róla, hogy idén már a tanévzáráskor letudta a nagy családi nyaralást, az ár-érték arányban kiváló török riviérára ment all-inclusive-ba. Természetesen a repülőgépen néhány sorral hátrébb legújabb kalandja, leányvállalati asszisztens számára is foglalt helyet.

Hasít a cég, lesz bónusz, és inkább lemond néhány éttermezésről és bulizásról, de az utazásról nem.

Boom a fejbe

Az utazás olyan ősi vágy és korszakos élmény az emberiségnek, amit csak a legvégső esetben ad fel, ezért nincs túl sok félnivalója a szektor szereplőinek. Már ha megfelelő színvonalon, ár/érték arányban művelik, tőkével és kapacitással is bírják. És ha nyitottak az új trendekre, amiből van bőven.

A jövőben előtérbe kerülnek a személyre szabott egyéni utazások, a még nem látott, ismeretlen dolgok felfedezése.

Miközben a csoportos utak helyett, mellett a közösségi turizmusra irányul a kereslet. Hiszen a gasztroturisták, futballszurkolók, vagy digitális nomádok mindenhol jelenlévő, hasonló jellemzőkkel és szokásokkal bíró közösségek. A turizmus digitalizációja pedig olyan, mint a mesterséges intelligencia: nem veszély, hanem további lehetőség a szektor számára. Továbbra is jól megy majd az esküvői-, vallás- és eredet-turizmus, felfutóban a több generációs utazások, de az egyértelmű nyertes a luxus szegmens – már jóideje.

Kicsiben, de hasonlót várhatunk itthon is jövőre. Már ha kitart a SZÉP-kártya lendülete és nem emészti fel összes megtakarítást az infláció meg a gazdasági válság. Az utazásszervezők mindenesetre nem sokat nyaraltak: a tavalyinál némiképp halványabb belföldi keresletet, de növekvő külföldi érdeklődőt várnak az őszre. 

Osztovits Ádám
Stratéga, utazó, ex-PwC Partner

A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.

The post Ki és mikor dobja be a (strand)törölközőt? – Így nyaralt idén a magyar appeared first on Forbes.hu.