Kövér László a jó és a gonosz hatalom végső küzdelmét, az idők végezetének eljövetelét, a bekövetkező kataklizmatikus eseményeket vizionálva a minap látomásos, végítéletszerű tónusokkal festette le a gonosz erőket, a „halál kultúrájának” képviselőit, a beszéd hallgatóinak lelki füleiben tán még a walkürök lovaglásának széles ívű wagneri motívumait is felidézve. Azt a gyilkos erőt, amely – a szónok érvelésének menetében – a „nyugati javakat és a lelkünket egyaránt meg akarja kaparintani”, s amelynek titkos célja az ember elidegenítése a családtól, a hitbéli és nemzeti közösségétől. Kövér próféciájában a vizionált kozmikus katasztrófát az apokaliptikus forrásokból jól ismert képi világ felidézésével törekszik közelinek és elkerülhetetlennek érzékeltetni. A házelnök misztikus üzenetében arra hívta fel a figyelmet, hogy a „halál kultúrájának” háttérerői (nyilvánvalóan a sűrűn emlegetett, mindenkori „tudjukkik") fel akarják számolni a nemzetet és a nemzetállamot, s el akarják törölni a keresztény gyökereket, Jézus és Szent István király örökségét.