Mennyiért lehet a Szigeten színpadi szponzorációt vásárolni, és ki fizet a legtöbbet? Fáznak-e a partnerek attól, hogy mihez adják a nevük – és mit nem enged a fesztivál csapata, ha egy ügy mögé állna be egy márka? Pintér Nórával, a Sziget partnership üzletágának vezetőjével beszélgettünk.

A partnerek nem szólhatnak a programba

Forbes.hu: Hol húzódnak a határok a programszervező és a szponzorációs vezető között? Mik az úgymond no-go zónák, mennyire dolgoztok hermetikusan elzárva a tartalomért felelős csapattól – és mi az, amiben együttműködtök?

Pintér Nóra: Sokat működünk együtt, mert nem csak kereskedelemre vonatkozó partner-együttműködéseink vannak, hanem akár egy-egy színpadunkhoz névadó támogatókat is keresünk. Ebben az esetben mindenképp egyeztetnünk kell a helyszín felelősével, hogy mi az, ami megengedett – de itt inkább a márka megjelenésével kapcsolatos dolgok merülnek fel, a programba egyáltalán nem szólnak, szólhatnak bele.

De a line-upot már tudják előre?

Tudják mert a tárgyalási folyamat része, hogy olyan helyszínt keresünk a szponzornak, ami illik a márkájához. Sokszor konkrét színpadokat ajánlunk, tematika szerint. Pop-rock színpad, az éjszakai partiélet legnagyobb színpadja – ez alapján mindenki eldönti, melyik lehet érdekes neki.

Pintér Nóra közel 20 éve dolgozik a Szigetnél, 2016 óta felel a partnership-üzletág vezetéséért. Fotó: Anita Festy

Volt már olyan, hogy valamelyik márka nem akart egy előadót azon a színpadon látni, amihez a nevét adja?

Nem, teljesen ránk bízzák. Ez egy no-go zóna lenne, ha lenne ilyen, de nincs. Inkább az az általános, hogy több információt kérnek a csapatokról, és van, hogy mi kötjük össze a fellépők menedzsmentjével őket.

Volt például olyan együttműködésünk, ahol a márkának annyira tetszett két magyar zenekar, hogy vitte magával Lengyelországba fellépni.

A névadó szponzorációk hozzák a legtöbb pénzt?

Nem feltétlenül. Több nagy támogatónk van, aki termékeket értékesít, és ahol a törvényi szabályozás engedi, kizárólagosságot biztosítunk nekik.

Ki a legnagyobb szponzor?

A Dreher.

Hirtelen az Aldira tippeltem volna.

Nem, de az Aldi egy jó példa arra, hogy támogatásoknál azt is figyelembe vesszük, hogyan illeszkedik egy-egy márka, vagy az általa nyújtott szolgáltatás a fesztiválhoz. Ebbe a szupermarket történetbe beleszerettünk. Úgy nyújt olcsó alternatívát, hogy a kempingezőknek nem kell elhagyniuk a Szigetet – akár hat, vagy nyolc napig is itt maradhatnak.

Volt olyan ötlete a szponzoroknak, amire nemet mondtatok, mert nem fért bele a koncepcióba?

Szem előtt kell tartanunk a fesztivál tematikáját, üzeneteit, például a nyitottságot. Ha úgy érezzük, hogy teljesen kilógnának a Sziget programjaiból vagy a kommunikációjából, akkor inkább törekedünk arra, hogy másképp fogalmazzák meg a márkaüzeneteket – mert az nekik se jó, ha teljesen ellentétes a kommunikáció vagy a megjelenés.

Mennyibe kerül egy szponzoráció?

Széles skálán mozog, ha a kitelepülésekről, vagy a színpad névadó szponzorációkról beszélünk. Az alap bekerülési költség nagyjából 30-50 ezer euró körül van. Ez nem tartalmazza a kitelepülések, helyszínek saját költségeit, amire a márkák még ráköltenek.

És hol van a csúcsa a skálának?

Nincs felső határ. De ezt azért nehéz megmondani csak a Szigetre vetítve, mert sok partnerünk van, akikkel nem csak egy rendezvényre állapodunk meg. Csomagajánlatokat szoktunk tenni például a Balaton Soundra, a Gourmet Fesztiválra, vagy a Gyerek Szigetre is.

Nyolc százalék jön a Sziget szponzorációiból, a legnagyobb partner a Dreher. De nem minden a pénz: figyelik, egy-egy partner hogyan illeszkede a Sziget portfóliójába. Fotó: Anita Festy

Ezek és a hosszú távú együttműködések már az általánosabbak?

A nagyobb partnereknél igen, a helyszínek névadásánál ez például gyakoribb. Ez biztosít egy folytonosságot. Hároméves szerződéses periódusokkal dolgozunk, amit az utolsó év lejárta előtt újra szoktunk tárgyalni.

A bevétel hány százalékát adják a szponzorációk?

Épp az előbb számoltam ki. Nyolc százalék jön az együttműködésekből. De volt már tíz is.

Nem engedik a kamuüzeneteket

A hároméves szerződéseken kívül milyen időzítéssel dolgoztok? Mi az, amire a leghamarabb kezet tudtok rázni, hol jártok a felénél az eladásoknak, és mi az, ami utoljára beesik?

Már az idei fesztiválon elkezdünk tárgyalni a jövő éviről – a meglévő partnereinkkel megbeszéljük, hogyan tudnánk fejleszteni az együttműködést. Szeptember, október tájékán elkészülnek a fesztivált értékelő csodaszép prezentációink, amivel a partnerekhez megyünk. Az őszi-téli időszakban prezentálunk: ekkor a vállalatoknak nincsenek még konkrét büdzséi, de már azt be tudják nagyjából lőni, hogy jövőre milyen rendezvényre szeretnének költeni. Év elején, január-február környékén kötődnek a megállapodások, de mindig van olyan, aki júniusban, sőt, júliusban esik be.

Mi az, amiben ekkor fantáziát látnak a szponzorok?

A közönség összetétele az elsődleges. A Sziget nagyon fiatal, 21 év az átlag életkor, és kiegyensúlyozott a fiú-lány arány. Sőt, egy picit mindig több a lány, amit szeretnek, mert ez azt is mutatja, hogy biztonságos fesztiválról beszélünk, amihez szeret egy márka kötődni. A folyamatos elérés is ilyen, mivel a kommunikációnk egy egész évet átölel. Több mint egymillió követőnk van a különböző közösségi felületeinken.

A 20 év körülieket már nagyon nehéz hagyományos reklámokkal, hirdetésekkel elérni.

Az egyik jó lehetőség az influenszereken keresztül adódik, a másik pedig szórakozás közben.

A visszamérés, az elért hatás lekövetése mennyire érdekli a szponzorokat?

Aki értékesít, természetesen abból könnyen leszűri az adatokat. Rajtuk kívül sokan jegyet sorsolnak, a regisztrációk számával követik a kampány hatásosságát.

A Sziget egyik egyértelmű értéküzenete a szabadság és az elfogadás, amit a Love Revolution kampánnyal, a pozitív LMBTQ-üzenetekkel hangoztattok. Ez már sajnos egyre inkább ellentétes a magyar valósággal, ahol talán az egyik nagy üdítőmárka sem merne már előrukkolni egy érzékenyítő kampánnyal, mert fél nem egyértelmű negatív jogi vonzatoktól. Mennyire akarnak óvatosak lenni a szponzorok ilyen témáknál, fáznak-e a kormány intézkedései miatt? Vagy abszolút szívesen kapcsolódnak ezekhez az értékekhez, mert itt megtehetik?

Island of Freedom. Itt szabad. De nem csak a melegjogok azok, amiért kiállunk, úgy érzem, erre kicsit ki van hegyezve a történet. Ez csak egy része a Szigetnek. Az elfogadás, a szabadság minden márkának fontos dolog, sosem merült fel, hogy ehhez félne valaki kapcsolódni. A Magic Mirrornak nehezebb partnert keresni, de rajta vagyunk, hogy egy olyan nemzetközi támogatót találjunk, aki nincs kiszolgáltatva a magyar helyzetnek.

Az egyenjogúság mellett a fenntarthatóság is nagy téma. De azt nem lehet, hogy tartalom nélkül csatlakozzon szponzor a kezdeményezéshez. Fotó: Anita Festy

Milyen értékekhez tudnak még kapcsolódni a szponzorok?

A fenntarthatóság nagy téma. Évről évre egyre többet dolgozunk azon, hogy a Szigetet fenntarthatóbbá tegyük, és ehhez kapcsolódóan több kezdeményezésünk van, amihez szívesen csatlakoznak a partnerek. Például a vízpontokhoz, ahol meg lehet tölteni a kulacsokat. Vagy a szelektív gyűjtésben is van partnerünk, akinek PET-gyűjtő kommandója indul a nagyszínpadi koncert után műanyag palackokat összeszedni.

Illetve a Green Sziget kezdményezésünkkel, a holland Green Deal Circular Festivals és a brit Greener Future szervezetekkel együttműködve csökkentjük a Sziget ökológiai lábnyomát, ennek is több eleme van. Például a Wizz Air akciója volt, hogy sátrat ingyen lehetett szállítani a gépein, így nem kellett itt venni és utána kidobni a kukába.

Mennyire figyeltek oda, hogy az értéküzeneteknek megfelelően működnek-e a vállalatok? A wokewashing, greenwashing egyre átlátszóbb trend a világban. Vagy teljesen rájuk bízzátok azt, hogy milyen üzenetek mögé ki hogyan áll be?

Nem. Ha nincs tartalom a kommunikációs megjelenés mögött, azt nem engedjük.

Nem hívunk valakit legzöldebbnek, mert azt kéri.

Nehezebb lett a tervezés

A Szigeten megjelenő márkák tömkelege miatt nagy a szponzorzaj, ami talán csökkentheti egy-egy partner hatékonyságát. Ez szokta aggasztani a vállalatokat? Vagy inkább a „mindenki kint van, akkor nekem is ott kell lennem”-hatás érvényesül a fesztiválon?

Figyelünk arra, hogy a termékkategóriákat szétválasztva kössünk együttműködéseket. Van egy bevétel-elvárás a menedzsment részéről, de sosem szorultunk rá arra, hogy minden talpalatnyi területet eladjunk. Sokkal több is lehetne. De mi is érezzük ezt, és próbálunk a jövőben komplexebb, nagyobb megállapodásokat kötni, hogy a szponzorzaj csökkenjen.

Piaci trend, hogy a vállalati reklámköltések visszahúzódtak az elmúlt egy évben. Ez milyen hatással van a ti üzletmenetetekre?

2019-hez képest teljesen megváltozott minden. A covid után egy olyan szegmens tért vissza, ami alatta nem létezett – és a vállalatok ugyanúgy meg akarják magukat mutatni. A válság azonban megtépázta a márkák lehetőségeit. Mindenki sokkal óvatosabb, kitolódnak a döntési folyamatok, jóval később írjuk alá az együttműködéseket. Ez nekünk sem jó, mert nehéz tervezni, de a vállalatoknak sem, mert kevesebb idejük van, hogy a helyszínre koncentráljanak és az együttműködés összes lehetőségét kihasználják.

A Sziget Zrt.-t 2017 elején adták el a Providence nevű amerikai befektetési alapnak. Több adminisztrációval jár az együttműködés, de a tapasztalatcsere segíti azt, hogy fejlődjön a fesztivál. Fotó: Anita Festy

A tulajdonosi váltás hogyan befolyásolta a működésetek ezen területét?

Több az adminisztráció, szigorúbb a tervezés. Már nem csak a saját vezetőinkkel egyeztetünk, hanem magasabb szinteken is. De ennek előnye is van. Több olyan külföldi csapattal szoktunk találkozni, aki csak a partnerekkel foglalkozik – körbevezetnek a saját fesztiváljukon,

ami rengeteg jó ötletet ad arra, hogy mi rejlik még a Szigetben.

The post Akik a legtöbbet fizették a fesztiválért – így adják el a Szigetet appeared first on Forbes.hu.