Az életet nem kell nevetségessé tenni, ha nevetni akarunk rajta. Elég külső szemmel figyelni, dokumentálni, és egy csapásra szinte bármi nevetségessé válik benne. Csak hát ez elég közhelyesen hangzik, nem érdemes felépíteni rá egy esszéizáló-bölcselkedő dokumentumfilm-sorozatot. John Wilson szerencsére nem ezt teszi, bizonyára pénzt se kapott volna rá az HBO-tól. Stílusát, szemléletmódját nem könnyű meghatározni. Van benne független filmes, társadalomkritikai nyerseség, kilengés az abszurd felé, és persze gerincet adó dokumentarista tárgyszerűség, fegyelmezettség. Sajátos hangütése talán abból fakad: úgy reflektál a mindennapi életre, hogy egy pillanatra sem lép ki belőle. Nem megfigyel, nem vizsgálódik, hanem éli a gondolkozást, gondolkozva vesz részt mindenben. A valóság érzékelése és kommentálása szinte egyidejű.