Manapság az automatizált fotometriai felmérésekkel a csillagászok minden éjjel olyan sok lehetséges szupernóvát találnak, hogy lehetetlen mindegyiket nyomon követni. A közelmúltban azonban egy új cikkben megteszik az első lépéseket afelé, hogy egy egészen más célú spektroszkópiai felmérés felhasználásával pótolják a hiányosságokat, már amikor a szerencse engedi.

Amikor egy távoli, nagy tömegű csillag szupernóvaként befejezi életét, a bekövetkező óriási erejű robbanás a Földről apró, szerény villanásként jelenik meg az éjszakai égbolton. Ezeknek a rövid és könnyen észrevehető kitöréseknek a megfigyelése korábban meglehetősen ritka volt: a csillagászoknak türelmesen és vizuálisan kellett újra és újra ellenőrizniük ugyanazt a területet az égbolton, remélve, hogy valamelyik képükön olyan fényes fénypontot látnak, ami korábban nem volt ott.

Ma már nem így műkődnek a dolgok. A nagy teleszkópok, a korszerű képalkotó berendezések és a kifinomult szoftverek megjelenésével ezt az unalmas folyamatot felváltotta egy sokkal hatékonyabb munkafolyamat. Manapság a nagy felmérések, mint például a Zwicky Transient Facility (ZTF) minden éjjel az égbolt nagy területéről készít felvételeket, és a megjelenő fényfoltok detektálását is automatizálták. Míg a csillagászok korábban minden „tranzienst” egyedi felfedezésként értékeltek, a megfigyelőknek, akik e programok adatfolyamát élvezhetik, abban a luxusban lehet részük, hogy az éjszakánként észlelt mintegy millió tranziensből akármennyit tanulmányozhatnak.

Az AleRCE által szupernóvának azonosított objektumok a ZTF r-szűrős, 78×78 ívmásodperc területet ábrázoló felvételein. A fehér négyzetek a beégett pixeleket kitakaró maszkot jelzik. (Forrás: Vinkó et al. 2023)

Habár ezek a felmérések nagyüzemi léptékben termelik ki a tranzienseket, a csillagászok általában többet akarnak tudni mindegyikről, mint a létezésük tényéről. Korábban minden egyes objektumról nem csak kép készült, hanem színkép is. Bár a spektroszkópiai felmérések is sokkal hatékonyabbak lettek, sajnos nem tartottak lépést fotometriai társaikkal, ami azt jelenti, hogy a ZTF által felfedezett tranziensek többségéről soha nem fog spektrum készülni.

Vinkó József, a University of Texas és az ELKH Csillagászati és Földtumányi Kutatóközpontjának munkatársa által vezetett csapat azonban egy friss cikkben bebizonyította, hogy néha szerencsénk van. Vinkó és munkatársai a Hobby-Eberly Telescope Dark Energy eXperiment (HETDEX) felmérés által gyűjtött azon spektroszkópiai adatokat vizsgálták, amelyeket 2018 és 2022 között készítettek az égbolt egy területén lévő nagy vöröseltolódású galaxisokról, míg ezzel egy időben az ZTF kitartóan pásztázta és fényképezte az égbolt északi féltekéjét. Összehasonlítva a ZTF riasztásait a HETDEX ugyanazon az éjszakán azonos irányban végzett méréseivel, a csapat megállapította, hogy 538 tranziens történt pontosan ugyanazon a területen, amelyet a nem kapcsolódó projekt már megfigyelt. Ennél is nagyobb szerencse, hogy a tranziensek közül kilenc még mindig világított akkor, amikor a HETDEX a saját méréseit végezte.

Az összes ilyen egybeeső esemény közül sikeresen azonosítottak két szupernóvát, valamint több száz forrást sikerült osztályozni a HETDEX spektrumai segítségével aktív galaxismagok vagy más ismert csillagászati objektumok közé. Bár magukban a szupernóvákban nem volt semmi különös, az osztályozás körülményei sokkal izgalmasabbak: ez a felfedezés a HETDEX első véletlennek köszönhető osztályozását jelenti, és egy lépést a tranziensek nyomon követésének automatizálása felé. Mivel az elkövetkező évtizedben több nagy felmérés várható, remélhetőleg több ilyen szerencsés egybeesésre számíthatunk.

Forrás: aasnova.org