Családi fogadónak indult, közel száz év alatt több kultúra találkozópontjává és impozáns luxushotellé fejlődött – az osztrákok körében már fogalommá vált Hotel Hochschobernek mégis sikerült megőriznie a családias hangulatát, ami igazán egyedivé teszi. Három generáció története az Alpok kapujában.

Hotelek, éttermek, csecsebecsék – ez a Martin Deluxe, a Forbes luxusrovata.

Frau Leeb sürög-forog a Hotel Hochschober étkezőjében. Vendégeket köszönt, érdeklődve kérdez az előző esti vacsora minőségéről, vagy épp beáll a lazacokkal jócskán megrakott pult mögé, hogy készségesen gyorsítsa az éhes sereg koszthoz jutását. Látszik rajta, hogy vérbeli vendéglátó – és élvezi is, amit csinál: jelenléte és mosolya a négy nap alatt kiszámítható biztonsággal példázza az osztrák vendégszeretetet.

Pedig a Leeb és Klein család invitálására érkezve távol találjuk magunk attól a kis alpesi vendégház-hangulatától, amire talán az első pár sor olvasása után gondolnánk. A Hochschober impozáns, 116 szobás – 300 fős – épülete még Ausztriában is már a közepesen nagy luxushotelek sorát díszíti. Mégis van benne valami családias, amit már az első perctől érezni lehet.

+ 16 kép a galériában + 16 kép a galériában Százéves sztori Karintia és Stájerország határán – ilyen a Hotel Hochschober. A képek megtekintéséért kattints a galériára! Fotók: Hotel Hochschober (19 kép)

Nem véletlen, három Leeb-generáció és közel száz év alatt nőtte ki magát azzá, amit most büszkén nyújt a vendégeinek: kultúrák találkozópontjaként Ausztria mellett megelevenedik Törökország, India, Kína és még egy csipetnyi mediterrán életérzés is.

Több ebből Két perc alatt hozták meg életük döntését, Michelin-csillag lett a vége – így írt történelmet egy magyar étterem Esztergomból Four Seasons-vezér: Három fontos dolog hiányzik Budapestről – meg a Fehér Lótusz Ennél nagypolgáribb program nincs most Budapesten

Százéves sztori

Az Alpok kapujaként is emlegetett Turracherhöhe Stájerország és Karintia határán, Budapesttől nagyjából ötórányi kocsikázásra fekszik: a téli szezonban egészen áprilisig hóbiztos terepet, nyáron pedig a közel kétezer méteres tengerszint feletti magasságnak köszönhetően napsütéses, gyönyörű túraútvonalakat kínál a vendégeinek. A hely kiemelkedő adottságaira a tizenhetedik századi bányatevékenységek után a 20. század elején jöttek rá az osztrákok – így hamarosan turisztikai célú fejlesztések indultak a Nockberge környékén, hogy a páratlan hegyi kilátást a bányák felstócolásához fenyőt vágó munkások mellett az osztrák nagypolgárok is csodálhassák.

A környékbeli Hilde és Hans Leeb házaspára kilencvennégy évvel ezelőtt csatlakozott rá a környék turizmusának fellendülésére. Húsz szobás kis fogadóval kezdték 1929-ben, és a következő bő évtizedben zavartalanul, sikeresen menedzselték a Hochschobert.

Első után azonban jött a II. világháború, a fogadót pedig lefoglalta a katonaság.

A háború alatt és után a brit csapatok megszállása azonban a turrachi turizmusnak meglepő módon jót tett. 1946-ban ugyanis T-rúd felvonót építettek a közeli egyik hegycsúcsra (emiatt ma is Engländerliftnek nevezik a németek a lift utódját, a Kornockbahnt), majd az 50-es években az első egyszékes felvonóval tovább csalogatták az angol turistákat a kiépülő síparadicsomba.

A kezdetek. Fotók: Hotel Hochschober

A kilenc évig lefoglalt fogadót végül 1949-ben adták vissza Hansnak és Hildának, majd ők bő tizenöt évvel később a Leeb család második generációs – és a Hochschober talán legnagyobb hatású – vezetőjének, Peter Leebnek.

Herr Leeb igazi gyöngyszemet hagyott a szálloda képében örökségként, pedig közel sem egyszerűen kezdődik a története: a Turracherhöhe tavának partján álló fogadó 1964-ben porrá égett.Kitartó, szintén vérbeli vendéglátósként persze Leeb nem hagyta annyiban, hogy odavesszen a családi örökség: a tragédia után hatvan szobás hotelt építtetett a helyére, majd az évtizedek alatt, folyamatos bővítésekkel saját arcára formálta.

Megrögzött úszóként a következő években azon dolgozott, hogy igazán eredeti koncepcióként a szálloda melletti, kifejezetten hideg hegyi tóból egy kis szeletet lecsippantva kellemes, fűtött fürdőt alakíthasson ki – így alternatívát nyújtva azoknak, akik nyáron inkább a tengerhez utaznak.

1995-re sikerül neki a terv, a tóba helyezett medence helyett egyedi műszaki megoldásokkal nyit a Hochschober tófürdője, ami továbbra is egyedülálló – ilyen magasan még senki más nem létesített pontonokon úszó tófürdőt.

Úszófanatikus sportember mellett világutazó lévén Peter nem áll meg a tófürdőnél. Feleségével, Barbarával eltöltött külföldi kalandozásai inspirálják arra, hogy 1998-ban Hamam-fürdőt nyissanak a Hochschober falain belül – helyszíni szemléik után török építkező felügyelete mellett zajlott a fejlesztés, hogy az igazi legyen, ne csak egy olcsó utánzat.

A második generáció, Peter és felesége, Barbara Leeb. Peter mint úszófanatikus és világutazó fejlesztette saját arcára a hotelt. Fotók: Hotel Hochschober

A különleges kultúrák ízére ráérezve Leeb a kétezres évek elején is tovább színesítette a Hochschober kínálatát. Kína-tornyot terveztek a tó melletti szállodához, a környékbeli szállodák irigységére és heves tiltakozására – sokan a tájidegen, túl egzotikus látvány érvével próbálták hátráltatni az építkezést, bolondnak nevezve a keményfejű Leebet, aki csak azért is végigvitte grandiózus tervét. A Kína-torony végül 2005-ben nyílt, a Nagy Falon túlról importált építőanyagokkal, teakészletekkel és a Keletről érkező, kezeléseket végző masszőrnőkkel.  

Három fiú helyett

A sürgő-forgó, mosolygó Frau Karin Leeb 2003-ban lép a Hochschober élére, három fivérét előzve. Az eredményei, amit a hotel könyvtárában, a Szóbirodalomban mesélnek kollégái, magukért beszélnek: 116 szobát, 300 fős kapacitást menedzsel, ami meglepően magas, 96 százalékos átlag kihasználtsággal fut a téli-nyári főszezonokban, ami a reggeli-ebéd-vacsorát tartalmazó átlag 220 eurós szobaárak mellett nagyon szép teljesítmény. A vendégek zöme osztrák, nyolcvan százalék a határon belülről érkezik – de mivel alig vagyunk messzebb a február-márciusban magyar faluként is funkcionáló Murau síterepeitől, magyarok is szép számmal érkeznek.

A tizennyolc nemzetiségből összeálló százharminc dolgozójának (köztük tizennyolc magyarnak) Frau Leeb és párja, Herr Klein ráadásul 2021-re negyven fős munkásszállót fejlesztett – amit néhai apja, a 74 évesen elhunyt Herr Leeb után Peternek nevez el.

Karin három fivére helyett lett a hotel vezetője – férjével, Martin Kleinnal szép eredményeket értek el. Fotó: Hotel Hochschober

A Hochschober négy csillagja mellé érkező „superior” besorolását pedig a recepció mellett található plakettek és díjak tömkelege igazolja. Többek között a német nyelvterület utazási szaklapja, a Falstaff idén százból kilencvenhét ponttal dícsérte a szállodát, amivel megbizonyosodhatunk arról, hogy a „hochschoberelés fogalom a helyiek körében” bizony nem csak üres marketingduma.

Kultúrák találkozása

Számok, csillagok, pontok és díjak helyett viszont sokkal jobban mesél a vendégélmény, aminek okán Frau Leeb és csapata invitál. A hotelbe lépve – sőt, tulajdonképpen már előtte elhaladva – érződik a luxus: a cirbolyafenyőből és zöldteából kevert elegáns, saját parfüm mintha egyből hússzal vágná vissza a pulzusom.

Alpesi szállodához híven a faberakással jócskán pakolt belsőépítészeti dizájn is már azt kiáltja: ez már tényleg a superior színvonal, nem pedig az, amit egy „klasszik” négycsillagos hotelhez társítanánk. (A négy és öt csillag között hivatalosan amúgy is meglepően kevés a különbség, néhány extra szolgáltatás – például a londíner jelenléte és 18 helyett 24 órás recepció – húzza meg a határvonalat.)

A belsőépítészet, az íróként igazán lélegzetelállító Wortreich könyvtár, vagy a szobák felszereltsége mellett ami tényleg igazán különlegessé teszi a Hochschobert, az a világutazó Peter Leeb szemlélete: hiába érkezünk meg a hotelbe egy hosszúhétvégére, az utazás úgy tűnik, távozásunkig nem áll meg.

Mintha csak Kínában lennénk. Egészen egyedülálló, ahogy a hotel a kultúrákat ötvözi: minden napra jut valami felfedezni való. Fotó: Hotel Hochschober

Az északi, mediterrán, keleti és távol-keleti kultúra egészen egyedi módon találkozik a Turrachi-tó mellett. A törökfürdő a testi-lelki megújulást nyújtó hamammosdatást kínálja, a tómedencével kiegészített mediterrán spa- és wellness részleg északi szaunával csalogat.

A pagoda teaszertartásán kihelyezett Frankfurter Allgemeine lapozgatása közben pedig egy pillanatra még én is elhiszem, hogy megmaradt valami a tizenhárom évnyi némettanulásomból.

Különleges kialakítás mellett a szolgáltatások is szép számmal sorakoznak (közel százat említ már a honlap is), amit a recepción található Turracher Kurier hírmondó közöl. A teázás mellett többek között jógával, vízitornával vagy vezetett nordic walkinggal várják a vendégeket: utóbbi tökéletes lehetőséget ad a környék felfedezésére vagy az esténként érkező, szintén remek ötfogásos gourmet vacsora ledolgozására.

Mindezek kényeztetését élvezve azonban ami mégis igazán megfog, az a családias hangulattal spékelt, három generáció alatt hibátlanra csiszolt osztrák vendégszeretet. Leeb asszony még a távozásunk előestéjén is sürög-forog: a vasárnap kicsekkoló családoknak személyesen, házi mézzel köszöni meg, hogy vele tartottak a „világkörüli utazáson”. Asztalunkhoz érve sütit is kapunk tőle, feliratától jóízűen nevetünk. Leebkuchen.

The post Kína, Törökország és a Mediterrán egy helyen – ilyen Ausztria egyik legkülönlegesebb hotelje appeared first on Forbes.hu.