:

Sokan nem is tudták, hogy kiestem – visszatért a cégvezető egy majdnem halálos síbaleset után

Sokan nem is tudták, hogy kiestem – visszatért a cégvezető egy majdnem halálos síbaleset után

Füzi Ákost nemcsak milliárdos árbevételű energetikai szoftvercégéről érdemes ismerni, hanem mert rengeteg dolgot tud a menedzsmentről. És bár nem kérte, kemény leckét kapott az élettől arra is, hogyan hagyja önállósodni a csapatát. Ajánló a májusi Forbesból.

Füzi Ákos az 1,4 milliárdos árbevételű, 60–80 százalékban külföldre értékesítő Navitasoft alapítója és vezetője. Az energetikai szoftvercég Budapest erősen dzsentrifikálódó övezetében működik. Terméskő és fehér falak, nyers fa bútorok, funkcionális, tiszta terek festik fel egy olyan vállalkozás képét, aminek egyértelműen a szellemi kapacitás a hajtóereje.

Ákos lendületes léptekkel nyit be a főnöki irodába. Se kerekesszék, se látványos bicegés, egyedül a bal kézfejét mutatja, mint amelyik a finommozgásoknak még nem mindig engedelmeskedik. Otthon van, a most ötvenfős céget tizenöt éve alapította, a 2022 februári a tizenkettedik csapatépítő síelésük volt.

Egy különösen szerencsétlen balesetben majdnem az életét vesztette.

Felépülésének történetét és cége sztoriját részletesen a májusi magazin Legyél Jobb! mellékletében írtuk meg. Ebből most néhány gondolatot idézünk. Olyan gondolatokat, amik segítették a saját és vállalkozása túlélését is.

A szeretet és az elfogadás erejéről

„Az első gondolatom az volt, hogy jobb lenne meghalnom. Mindent elértem már az életben, többet is, mint amennyit akartam, nem akartam a családom terhére lenni. De iszonyú erőt ad az, hogyha az emberek szeretnek, és például a munkatársaid is azt üzenik neked, hogy téged kerekesszékben is igazgatónak fogadunk el.

Ezt így senki nem mondta ki, de mégis azt éreztették, nem érdekel az állapotod, a véleményed érdekel.”

„Iszonyú erőt ad az, hogyha az emberek szeretnek” – mondja Füzi Ákos, a Navisoft alapítója, vezetője. Fotó: Belicza László Gábor

Hogy mindig a következő apró lépés a legfontosabb

Japánban minden munkahelyen úgy indul a nap, hogy körbeállnak a munkatársak, és mindenki megválaszol három egyszerű kérdést. Mit csináltál tegnap, mit csinálsz ma, és hol szorulsz segítségre, vagyis mit vársz a többiektől?

„A metróban a takarítók, a rendőrnyomozók az irodában, a gyógyszergyárak dolgozói, mindenhol mindenki tart ilyen gyors standup mítingeket. Mert mindennek ciklusa van, és a napi a legkisebb egység.”

Az alkotásról és a csapatról

Ami sokakat riaszt – a kollektív és lassú döntéshozatal, a szenioritás mindenek feletti elve, az igenek (és nem kimondott nemek) tőlünk idegen jelentéstartalma – azt négy év Japán (majd újabb négy év Kína után) ő valószínűleg mélyebben ismeri, és nagyon nagy értéknek tartja.

Ahogy azt az alaptételt is, hogy az értékpiramis tetején az értelmes munka áll. Hogy az alkotás központi társadalmi érték, és hogy az egyéni felelősségekkel szemben sokkal hangsúlyosabb a csapaté.

„Mindig a csapat kapja a feladatot, tesz vállalást és felel a munkáért. Ideális esetben úgy, hogy az összetétele keresztfunkcionális, mindenféle tudás megvan benne.”

Egy szoftvercégnél ez tervezőt, üzleti elemzőt, szenior és junior fejlesztőket, tesztelőt jelent, csapatonként nagyjából hat–nyolc embert – valami olyasmit, amit startup és IT körökben újabban scrum folyamatnak hívunk, és a scrum masterek vezérlik.

Keresd a teljes cikket a májusi Legyél jobb! mellékletben!

Arról, hogy mi köze a Füzi Ákosnak a Freinreisz és Gundel családokhoz, hogy mit okozott az ukrán háború a Navitasoft exportpiacain, hogy mit kezdenek a frissen bevont 1,2 milliárd forintos tőkével és hogy pontosan mi történt a szlovéniai sípályán, az a májusi Forbes cikkéből kiderül. Lapozz bele a magazinba!

The post Sokan nem is tudták, hogy kiestem – visszatért a cégvezető egy majdnem halálos síbaleset után appeared first on Forbes.hu.