Miközben öregkorával egyezkedik az ember, alig észleli, hogy napjait főleg lelkiismeretét terhelő kérdések, kétellyé keményedett sejtelmek szorongatják. Amiben addig hitt, hiedelemmé gyengül; amire esküdött, meggyőződéseinek tára, immár téveszmék menedékének rémlik; ami – úgy vélte – emeli, inkább az értelmi eltűnéssel fenyegető lejtőnek látszik, s általában: a vélt, évtizedekig érlelt tisztulást megrendítik az ijedelmek, váratlan dilemmák, paradoxonok, Ariadné-fonalból bogba rándult gordiuszi csomók. Emily Dickinson, a nagy – ismeretlenségtől ismeretlenségig szárnyaló – amerikai költőnő azt mondja: "The Heaven hath a Hell" (Az égnek pokla van); és ezt: "One Crucifixion is recorded – only – / How many be / Is not affirmed of Mathematics – / Or History" (Egy keresztrefeszítésről van jelentés – csak – / Hány s hány van / Amelyet nem hagyott helyben a matematika / Vagy a történelem).