Több tucat aranyszínű serleg, a falon raliautók óriásfotói – ha valaki outsiderként csöppen a Tellér Kft. tulajdonosainak felsőpakonyi irodájába (és befelé a raktárcsarnokban sem tűnik fel neki a több tonna csomagolt szárazáru), könnyen hiheti, hogy raliversenyzőkhöz érkezett. Tellér Antalt tizenhárom évvel idősebb bátyja, a közlekedésgépész Péter csábította az autókhoz, a rali évtizedek óta kíséri az életüket. Bár Péter nemrég visszavonult ettől a sporttól, és Antal azóta a lányával, Antóniával az oldalán versenyez az országos bajnokság másodosztályában, a Tellér Kft.-t továbbra is együtt vezeti bátyjával.

Egy Wartburg Touristtal
„Első osztályú tenyésznutriák minden mennyiségben kaphatók. Pestlőrinc, Kossuth L. u. 39. Tellér Péter.” Ez az apróhirdetés az 1964. április 19-i Népszabadságban jelent meg. Miután textilboltját államosították és őt internálták, Tellér nagypapa sok mindennel próbálkozott, hogy a család megélhetéséről gondoskodjon. Csirkéket tartott a padláson, és a nutriatenyésztést is kitanulta.

Akkoriban nem szórták két kézzel az ipar­engedélyeket, legfeljebb azokon a területeken, amelyek kiestek az állami ellátásból. A Zöldért nem volt ott mindenhol, így kaphatott az idősebb Tellér Péter 1968-ban zöldség-gyümölcs kiskereskedői iparengedélyt a 18. kerületben, az ellátatlan területnek minősített Nagyenyed utcában. Nagy volt az öröm a családban, mert az internálás után nehezen kapott munkát. „Egyértelműen kényszerpálya volt, de arra jó volt, hogy valami elinduljon” – mondják a kölcsönökből elindított kisboltról 2023-ban az unokák, Péter és Antal.
Fél éve működött az üzlet, amikor a nagypapa meghalt. Elektroműszerész édesapjuk kijáró szerelő volt az állami Gelkánál (Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat – a szerk.), de apja elvesztésével belesodródott a frissen indított vállalkozásba.

1972 nyarán egy tizenkét éves kisfiú állt a pestszentlőrinci piacon, előtte halmokban tv paprika. A kis Tellér Péter mellett nem volt felnőtt, önálló standon árult – éppen kicsit távolabb kipakoló édesapjának segített a piacon, ahol már kisebb korában elsajátította a kereskedelem csínját-bínját. Mivel nagyapjuk halála után sem akart szárnyra kapni a kisbolt, a családi vállalkozás irányítását átvevő apjuk a lőrinci piacon terjeszkedett.

„Belefolytam gyerekfejjel, utána pedig az öcskös is beszállt.” Néha Antinak, de talán még gyakrabban kedvesen csak „az öcskösnek” hívja testvérét. Péter még azokra az időkre is emlékszik, amikor egy Wartburg Tourist személyautóval (akkoriban nemcsak iparengedélyhez, teherautóhoz sem lehetett egykönnyen hozzájutni) kezdték el szállítani az árut. Amikor még nagyobb lett, műszakváltáskor ő fuvarozta haza, illetve a kisboltba édesanyját és nagyanyját. Amikor a mama nyugdíjas lett, megszüntették a kisboltot, de a lőrinci piacon megmaradt a standjuk.
„Ha az ember banánt vagy narancsot rakott ki, végeláthatatlan volt a sor” – emlékszik Péter. A 80-as évek végéig az állami Délker monopóliuma volt a déligyümölcsimport. Nagy protekció kellett, hogy egy-két karton „igazi” narancsot vagy banánt szerezzenek, de valamit mindig sikerült. Ha nem volt rendes narancs, maradt a baráti Kubából hozott verzió: kívülről csúnya, zöldesbarnás színű, de egyébként nagyon finom volt.

A krumplikirály
„Édesapánk kiskereskedőként is ügyesen, nagy mennyiségben tudott eladni különböző árukat” – mondja Antal. Balassagyarmat, Őrhalom környékén megkereste a nagy krumplitermelőket, és felvásárolta a krumplit. „Sosem felejtem el. Három forint hatvan fillér volt egy kiló rózsaburgonya, és kettő nyolcvan egy kiló fehér.” Díjmentesen házhoz szállította a kerületben ősszel, amikor az emberek nagyobb mennyiségben tárolták be a burgonyát. „Egy Liaz pótot (a hajdani legnagyobb csehszlovák teherautógyár pótkocsiját – a szerk.) lepakoltunk péntek este, és szombat estére már nem volt belőle. 180–200 mázsa kelt el egy nap alatt.”

Az 1970-es években vettek egy Warszava kombit („micsoda nagy szó volt”, mondják a szocialista Lengyelország nagy márkájáról), ezzel végezték a házhoz szállítást. Egy forint, maximum egy forint húsz fillér volt egy liter benzin, a lehetőség adta magát. A krumplibiznisz nagy lendületet adott a vállalkozásnak, a lőrinci piacon rá is ragadt édesapjukra a krumplikirály becenév.

Közben a termékpaletta is bővült, a rendszerváltás után nyitni kezdtek a tartós élelmiszerek kereskedelme felé. A mátészalkai Zöldért igazgatója, Fábián Imre az addigi Szovjetunió piacára szállított, 1990 körül felhalmozódott készleteinek keresett itthon eladót. Így találta meg a lőrinci piacon Telléréket. Először almát és körtét, majd konzerveket vásároltak tőle. „Ő terelt minket ebbe az irányba, most is hálásak vagyunk neki.”

Tellér Antal Felsőpakonyon felügyeli a gyártást, a csomagolást, a forgalmazást és a logisztikát. Bátyja, Péter a kereskedelmi kapcsolatokért és nagybani piacos vevőik kiszolgálásáért felel.

Mindig van valami bökkenő
„Ott tényleg bukdácsoltunk éveken keresztül, útkeresés volt. De ennek is meglett az eredménye, mert megtaláltuk az utunkat” – mondja Antal az 1997-ben elkezdődő időszakról, amikor a Pesti úton megvették az egykori Rákosmenti Áfész 700 négyzetméteres régi közértjének bérleti jogát. A bolt nem hozta a várt forgalmat: hiába akarták áttenni a fókuszt a piaci árusításról a kiskereskedelemre, ismét stratégiát kellett váltaniuk.

1999-ben vettek egy csomagológépet, és Pesti úti üzletük raktárában maguk kezdtek csomagolni öt alapterméket – tarkababot, sárgaborsót, lencsét, mákot és negyedes dióbelet. A dizájnos, saját tervezésű csomagolással ellátott termékeket családi házukban raktározták. Innentől az volt a cél, hogy ezekkel a termékekkel a multikhoz bekerülve csináljanak plusz forgalmat. Ekkor még csak a Penny és a Metro jött be Magyarországra, és Tellérék úgy gondolták, nekik is van helyük ezen a piacon.

Közvetlenül a rendszerváltás után meglátták, milyen egy multival tárgyalni. Antal azt mondja, az elején azért volt nehéz, mert újfajta gondolkodást, más tárgyalási technikát igényelt. „Aki a lőrinci piacról jött, annak ezt nehéz elfogadni és feldolgozni. Ők Excel-táblákból dolgoznak, mi meg nem.” Az övéktől teljesen eltérő üzleti hozzáállást tapasztaltak, hozzá kellett szokniuk a nagy multik erőfölényéhez. „Ennek ellenére Anti megtalálja velük a hangot, hol így, hol úgy” – mondja Péter, hozzátéve, hogy ez nagyon nehéz és idegőrlő pálya.

Szinte mindenhol ott vannak (Spar, Auchan, Tesco, CBA, Lidl és Aldi), de Antal szerint a multiknál forgalmazott termékpalettán még van mit bővíteni, idén ez az egyik fő céljuk. A Sparhoz például 2005 óta szállítanak be különféle termékeket, most épp huszonkétfélét. Az áruházlánc üzleteiben tavaly több mint 775 ezer darab Tellér-terméket adtak el, és az iparági újdonságokat, például a bulgurt, a kuszkuszt vagy a vöröslencsét, többnyire elsőként vezették be a termékpalettájukba.

A tartós élelmiszerekre pedig mindig van igény. Maczelka Márk, a Spar Magyarország kommunikációs vezetője azt mondja, a szárazáru, ezen belül a terménytermékek forgalma a koronavírus óta felértékelődött az eltarthatóságuk miatt. A hüvelyesek népszerűségét a vegán és vegetáriánus táplálkozási trendek is megnövelték.
Közben egyre kevesebb a magyar lencse, bab és egyéb szárazáru. Tellérék sokszor próbálták megszervezni és integrálni a termelőket, de a támogatás hiánya miatt egyes termények termesztése egyszerűen nem éri meg a gazdáknak, így alapanyagaik nyolcvan százalékát ők is külföldről szerzik be. Magyar lencsét sokat vettek Mohácsról, de a globális verseny őket is utolérte, az előállítási költségek és sokszor a minőség is kiszorította a magyar árut.

2003-ban eladták az akkorra már szinte csak csomagolásra használt Pesti úti boltjukat, és Felsőpakonyba költöztek. A gyáli termelőszövetkezet egyik régi, ezer négyzetméteres épületét vették meg. Azóta több ütemben bővítették, két új raktárcsarnokot húztak fel itt. Jelenleg százféle terméket állítanak elő, kiskereskedelmi és gasztronómiai kiszerelés is készül belőlük, emellett nagykereskedőként a Magyarországon működő konzervgyárak összes termékét forgalmazzák.
A kiskereskedőket ma is a Nagykőrösi úti nagybani piacon szolgálják ki. Ezért és a kereskedelmi kapcsolatokért Péter és fia felelnek. Bár az éves árbevétel nagyobb részét a saját termékek adják, 2022 a piacon is jól sikerült. Hozzájuk a nagybanira elsősorban kisboltosok, kis vegyesboltosok járnak, bár közülük sokan tönkrementek az utóbbi évben.

Az idei évük döcögősen indult, úgy látják, tavaly év végén teljesen kiköltekeztek az emberek. „Mindig van valami bökkenő” – vonja meg a vállát Péter sztoikus nyugalommal, de azzal a bizonyossággal, hogy majd erre a nehéznek ígérkező évre is kitalálnak valamit.

Tellér Kft.
Alapítás:
1994
Tulajdonosok:
Tellér Péter, Tellér Antal (50-50 százalék)
Létszám:
22 fő
Nettó árbevétel
(milliárd forint)
2021
0,9
2022*
1,2
Adózott eredmény
(millió forint)
2021
0,5
2022*
115,0
*Becslés. 
Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés

A cikk elolvasása után érzem, hogy szeretném, ha még mesélnének. Szívesen tanulnék tőlük. Milyen volt lőrinci kisboltosként kitanulni a multik Excelét a 90-es években? Mi viszi tovább őket a bökkenőkön?

The post A lőrinci kisboltosok appeared first on Forbes.hu.