A Budapest Park még csak a tizedik születésnapját ünnepli, de ha mesélni tudna, egy emberöltőre elegendő történetet mondana el. A Forbes.hu a közel 12 ezer férőhelyes szórakozóhely kulcsfiguráit és előadókat kérdezett múltról, jelenről, jövőről.

A 30 Seconds to Mars jeges dézsát rendelt a backstage-be. Pásztor Anna koncertjén egy nő anyaszült meztelenül, gázmaszkban vonult végig a színpadon. Marilyn Manson feketére festette az öltözőjét. A Belga koncertjén lecsót főztek a színpadon. Fluor egy 40 méter magas daruról lógva adott koncertet. Mindegyik sztori ugyanahhoz a helyhez köthető, a Rákóczi hídon túlra.

Tízéves a Budapest Park, a jeles alkalomból kötet készült. A Sajó Dávid által írt Backstage fotókkal és rengeteg interjúval meséli el, hogy jutott az első években még brutálisan veszteséges, csőd szélén álló szórakozóhely a covid utáni évben, 2021-ben 3 és fél milliárdos árbevételig.

És odáig, hogy a magyar zenészek krémje a legnagyobb itthon elérhető presztízsnek nevezze a Parkban való fellépést.

Interjú Ács Gábor 23 perc olvasás

„Egy barátom a NER-ből azt mondta: Zolikám, ez neked nem kell” – nagyinterjú a kihallgatott magyar milliárdossal

Üzlet Vámosi Ágoston 9 perc olvasás

Kiírta, hogy 1 liter benzint ad, de most még rosszabbra készül, hiába a piaci ár

Napi címlap Madzin Emília 8 perc olvasás

Érdekes és jól fizető munkát akarnak. Itt meg is kapják

Elsőre meglepő, hogy épp a zenei világ legmegosztóbb újságíróját kérte fel a feladatra a Park, aki ráadásul még könyvet sem írt korábban. Mikor ezt felvetem, elmondják, ők is tisztában voltak a helyzet kockázatával. De mivel bíznak Sajó zenei szakértelmében és rálátásában, és ódzkodtak tőle, hogy egy körbeudvarlós PR-könyv készüljön róluk, tudták, hogy megfelelő kezekben lesz a feladat.

Úgy tűnik, ebben egybecsengtek a vélemények, mert Sajó ugyanezt emeli ki, amikor felhívom: nagyon örült a felkérésnek, de rögtön kijelentette, hogy csak akkor vállalja a dolgot, ha a saját útját járhatja. Amúgy meg szívesen ír a Parkról, hiszen az ő életében is fontos helyszín ez.

„Nagyon sokáig Külső-Ferencvárosban laktam. Amikor a Budapest Park elindult, a szobám ablakából hallottam az ottani koncertek hangját” – mondja el Sajó.

Emlékszem, az volt az első gondolatom, hogy ki az az őrült, aki jó ötletnek gondolta, hogy az Isten háta mögé csináljon egy ilyen hatalmas helyet. Tuti nagy bukás lesz.

„Aztán utána én is baromi sokat jártam oda, a Queens of the Stone Age, a Pixies vagy Iggy Pop koncertje például életre szóló élmény volt” – folytatja.

+ 8 kép a galériában + 8 kép a galériában Képeken a Budapest Park tíz éve (11 kép)

Óriási alapterület, távol a belvárostól. Ebből csak bukás lehet?

Sajó felkérésénél vállaltak már nagyobb kockázatot is az alapítók. Például kapásból kezdetekkor, amikor a Zöld Pardon bezárása után Pálffy András kitalálta, hogy nyit egy új helyet, és az összes létező aknamezőre rálép. Választott egy cseppet sem frekventált, cserébe óriási placcot.

A meghirdetett nyitás két hetet csúszott, mert elhúzódott az induláshoz szükséges engedélyeztetés. Mindemellé befektetőtársának a Morrison’s szórakozóhelyek tulaját, Juhász Dávidot választotta, aki a sok nehézség láttán az első év után kicsekkolt. És történt mindez a West Balkán tragédia után, aminek hatására a jogalkotó jelentősen szigorította a nagyrendezvényekre vonatkozó szabályokat.

Pálffy az első két évben annyira leégett, hogy a második szezont indító köztéri kampányt a barátnője fizette ki. Nem csoda, hogy mikor felkérte Gerendai Károlyt társának, ő vonakodott. De erről beszéljenek ők maguk.

Forbes.hu: Károly, mi volt az a pont, amikor úgy érezted, már biztonsággal beszállhatsz a bizniszbe?

Gerendai Károly: A nyitás előtti szkepticizmusom két dologból fakadt: egyrészt, a Parkot túl nagy projektnek gondoltam ahhoz képest, amit ez a lokáció, ezzel a belvárostól való távolsággal nyújtani tud. Másrészről attól is féltem, hogy Magyarországon nincs elég olyan nagy produkció, ami működőképessé tenne egy ekkora méretű helyet.

Aztán eltelt az első szezon, és bár a számok elég ijesztőek voltak a mérlegben, az már kirajzolódott, hogy egész jók az adottságok.

Láttam, hogy a belvárosból kieső fekvése ellenére kifejezetten jó a Park tömegközlekedése, nincsenek konfliktusok a lakókkal, és ezek aztán kompenzálták valamelyest az aggodalmaimat.

Az eredeti terv egyébként nem az én csatlakozásom volt, hanem a Sziget cégéé, de a társaim nem hittek eléggé a projektben, ezért végül magánszemélyként szálltam be. Andrisék az első évad után felkértek minket, hogy a fesztivál kapcsolatait kihasználva segítsünk olyan nemzetközi produkciókat felhajtani a Parknak, amik rentábilissá tehetik a helyet.

A Sziget csak alvállalkozó lett végül, de számomra az is megnyugtató volt, hogy az általam jól ismert gépezet is bekapcsolódik szakmailag a projektbe, mert Andris Zöld Pardon-os előéletéből nem néztem ki, hogy a nagyobb nemzetközi produkciókat is be tudja húzni a Parkba.

Ráadásul koncertszervezés terén már akkor is nagy piaci verseny zajlott.

Nyilván mindenki azt szerette volna, hogy az ő fesztiválján, az ő rendezvényhelyszínén, vagy az általa szervezett koncerten lépjenek fel Budapesten a legnagyobb nevek.

Az viszont jól látszott, hogy a Park nem az A38 vagy az Akvárium méretű klubok versenytársa lesz. Nekünk arénákat megtölteni tudó sztárok kellettek, tízezres nagyságrendű férőhelyre nagyon kevés az ezerfős közönség.

Forbes.hu: Na, és a Sziget? Nem merült fel, hogy épp a konkurencia felépítésében segítetek?

G.K.: Én sosem gondoltam rá konkurenciaként. A Sziget esetében van egy konkrét időintervallum, és csak arra az egy hétre kell minél több magyart odahozni. Ráadásul a fesztivál azért ilyen sikeres, mert komoly nemzetközi közönség vonzerővel is bír. Attól pedig nem kellett félnem, hogy a Park majd elszipkázza a holland vagy az angol látogatókat a Sziget elől.

Pálffy András: Klasszikus értelemben nincsen konkurenciánk. Szerintem számunkra az jelenthet vetélytársat, aki Budapesten szeretne nagykoncertet vagy többnapos rendezvényt szervezni olyan előadókkal, akik ugyanúgy a Parkban is koncerteznek. Vagy mondjuk az Aréna, ahol szintén megfordulnak nagy nemzetközi nevek.

De a Park-koncepciónak pont az a lényege, hogy méretében aréna, hangulatában fesztivál, és olyan szempontból klubos is, hogy nem csak a koncertek miatt jön a közönség. Ebben pedig nincs valódi vetélytársunk.

Forbes.hu: És amellett, hogy egyszerre aréna, klub és fesztivál, simán befogadja Iggy Poptól kezdve a Neotonig bármelyik stílust. A legtöbb marketingstratégia felállítása azzal indul, hogy határozd meg a célcsoportod, de nálatok ez annyira tág, hogy gyakorlatilag mindenki beleesik. Elsőre rizikós vállalásnak hangzik.

P. A.: A Park úgy épít love brandet, hogy nem egy célközönségben gondolkodik. Mi nemcsak a Park-márkához, inkább az adott zenekarokhoz igazítjuk a marketingünket.

Minden eseményre önálló kommunikációs tervet készítünk, hiszen az adott fellépő nagyban meghatározza a közönség összetételét is. A közönség számára a Park nem koncerthely, hanem intézmény, ami a törzshelyed lehet akkor is, ha az aznapi koncert épp nem érdekel, mert van benne még sok más lehetőség. Itt nemcsak addig maradsz, amíg véget ér a buli, aztán rohansz haza, mint anno a PeCsa után, hanem mondjuk hajnalig afterezel.

G.K.: Ahogy Andris is mondja, a Park nem egy olyan hely, ami csak valakiknek szól, hanem úgy jött létre, hogy alkalmas legyen mindenkinek szórakozást biztosítani.

Ez olyan, mintha úgy próbálnád összerakni egy pláza kínálatát, hogy az majd csak a harmincas éveiben járó nőknek kínál divatmárkákat.

Szerintem ez tuti bukás egy ekkora piacon. Mert nálunk egy bevásárlóközpontba széles választék kell. A divatboltok mellé az ábécétől kezdve a gyógyszertáron át a műszaki cikkekig mindenféle olyasmi is kell, amivel a lehető legtöbb vásárlót be tudod vonzani. Mindenkinek meg kell találnia azt, ami neki érdekes.

De közben a hely is klassz kell legyen, mert oda szívesebben mész vásárolni, ahol jó a dizájn és a hangulat. Ha ezt nem tudod a koncertek kapcsán is így csinálni, akkor ekkora léptékű helyet nincs értelme csinálni.

Amikor fiatal voltam, sokkal durvábban rétegződött szubkulturák szerint a közönség. A rockerek nem jártak oda, ahova a popperek, de ma ennél jóval nagyobb a nyitottság. A közönség is érti, hogy egy ekkora szórakozóhely több lábon kell, hogy álljon a fennmaradása érdekében. Azt viszont fontos kihangsúlyozni, hogy ez nem csak egy nagy üzleti vállalkozás sok emberrel, meg sok koncerttel, hanem a Park tudatosan felvállal egy értékrendet is.

Gerendai Károly: Féltem, hogy Magyarországon nincs elég olyan nagy produkció, ami működőképessé tenne egy ekkora méretű helyet. Fotó: Sebestyén László Pálffy András: A közönség számára a Park nem koncerthely, hanem intézmény. Fotó: Sebestyén László

Beton.Hofi: „Két módon juthatsz el a Budapest Parkba. Vagy a 24-es villamossal, vagy csinálsz egy geci jó lemezt.”

A Gerendai által emlegetett értékek hallatán minden zenész és zenei szakember egyetértően bólogat. A Parkban játszani presztízs. Nemcsak presztízs, élmény is. A könyvben egymásra licitálva mondják el a zenekarok, mennyire lenyűgözi őket a backstage felszereltsége, a személyzet kedvessége, és hogy a Parkban tapasztalt bánásmód milyen mértékben tér el a magyar átlagtól.

A Forbes.hu megkeresésére ezt két olyan előadó is megerősítette, aki egyébként nem szerepel a kötetben.

„A Budapest Park dolgozói az elmúlt évek alatt a barátaink lettek. Minden alkalommal nemzetközi szintű ellátást kapunk technikailag, és minden szempontból” – mondja el Áron András ‘Apey’.

Egy zenekar karrierje során lényegesen meghatározó pont, amikor eljut erre a színpadra. Mi ezt sokkal »korábban« kaptuk meg, mint kellett volna – ők már 2018 előtt hittek bennünk.

„Azóta nagyon sokszor jártunk már ott, az idei évben kétszer is. Nem hiszem, hogy túl sok angolul énekelő, extrém kemény zenei műfajú zenekar mondhatja el ugyanezt magáról, így tényleg nagyon hálás vagyok nekik minden egyes alkalommal” – összegzi Apey.

Sajó Dávid megerősíti Apey véleményét. „A kötetben sokan elmondják, és tudom, közhelyes, de a Park tényleg nagyon ember- és előadó-közeli. Nem érzed azt még a backstage-ben sem, hogy zavarsz. Még akkor sem, ha csak egy haver vagy, aki betévedt meginni egy sört. Itt tényleg az a cél, hogy mindenki jól érezze magát, a Park számára fontos a közeg és közösség építése.”

És a jófejség mellett ott van még egy fontos dolog – aki idejön játszani, az álmodhat igazán nagyot. A Park ugyanis céljául tűzte ki, hogy a zenészek legextrémebb vágyait is valóra váltsa. Így került artista a színpadra Pásztor Anna mellé, helikopter a Park fölé a Wellhello koncertjén, vagy cirkuszi stáb a Quimbyhez.

„Már a színpad kialakítása és a légkör is megigényli, hogy olyan formában vigyem el a produkciót, ahogy más színpadon nem lenne rá lehetőség” – mondja el Juhász Márton, avagy Dzsúdló, aki tavaly már telt házat csinált a Parkban.

A Szörnyeteg lemezbemutatóján például 2 méter magas, UV-fénnyel meglőtt színes gombákat helyeztünk el a színpadon, amik a sötétben világítottak.

„Kifejezetten oda csináltattuk, és aztán meg is tapasztaltuk, hogy más nagyszínpadán nem működnek úgy. A Parkos buli mindig extra élmény.”

Forbes.hu: Máshol ez miért nem így megy?

G.K.: Mert ehhez több százmilliós befektetést és az ezzel járó kockázatot is fel kellett vállalni, amit máshol nem tettek meg. Másrészről, már a Sziget időszakában is bántott, hogy a fontos és jó hazai előadók kiszorultak a nagyszínpadunkról, mivel a külföldi közönségünk nem ismeri őket. Így aztán nem kaphatják meg azt a típusú, méltó bánásmódot, amit a nemzetközi sztárok.

Egy fellépő megbecsüléshez ma már kevés a tisztességes gázsi, a jó technika meg a normális öltöző, ha közben azt látja, hogy a külföldi sztár konditermet is kérhet a riderben (igénylista – a szerk.), amíg ő csak pár szendvicset kap.

Éppen ezért tök jó érzés, hogy a Parkban legalább megadhatjuk azt, amire mind vágynak. Itt minden róluk szól, egyenértékűnek érezhetik magukat a külföldi sztárokkal.

P. A.: A zenekarokkal valódi közös munka előzi meg a koncerteket. Együtt találjuk ki, hogyan kommunikáljunk, hogy ez nagyon vonzó legyen, hogyan támogassuk őket a helyszínen, milyen extrém technikai vagy látványbeli megoldásokra vágynak.

Kezdetek óta az a célunk, hogy a zenekarnak a Parkban adott koncertje legyen az év fő eseménye.

Máshol szerintem nem jelenik meg egyszerre az erős marketing munka, a magas színvonalú színpadtechnika és az emberi bánásmód.

Forbes.hu: És mi áll az olyan döntések hátterében, mint amire Apey is utal? Hogy bevállaltok olyan produkciókat is – akár évi többször –, amik nem termelnek nyereséget?

G.K.: Évente legalább 80-85 koncertnapot kellene egy szezonban megcsinálnunk. Ideális esetben akár többet is. Hogyha lenne minden évben 200 produkció, amiből vetésforgóban válogathatunk, szerencsés helyzetben lennénk, de ez sajnos nincs így.

Viszont szerencsére vannak olyan bandák is, akik évi 2-3-szor is megtöltik a helyet. Így megengedhetjük magunknak, hogy olyan produkcióknak is teret adjunk, amikben látunk fantáziát, de még veszteségek számunkra. Ki tudja, talán előbb-utóbb eljutnak oda, hogy már önállóan is olyan bevételt csinálnak majd, amivel pluszos az ő fellépésük is.

Saját jól felfogott érdekünk is, hogy úgy tekintsünk minden produkcióra, mint a következő nagy sikersztorira.

P. A.: Emellett fontos számunkra a kulturális egyensúly kérdése is. Szándékunk, hogy minél több olyan előadót hozzunk el, akikre büszkék vagyunk, és többek között az ő érdekükben is egyensúlyt kell találnunk a kevésbé kulturális jelentőségű, de sok profitot termelő előadókkal.

Scootert minden évben elhívjuk egy telt házas bulira, így neki köszönhetően belefér a költségkeretbe a Random Trip is, ami üzletileg mínuszos ugyan, kulturálisan viszont bőven pluszos.

Forbes.hu: És mi a helyzet a szezonon kívüli üresjáratokkal? Hogy lehet kitölteni ezeket az időket, fenntartani a csapatot?

G.K.: Minden szezonálisan működő, ideiglenes helynek az a logikája, hogy meg kell próbálni a működés időszakára koncentrálni a költségeket és csökkenteni kell őket a holt időszakban. Csakhogy nálunk hamar kiderült, hogy itt egy olyan elhivatott szakembercsapat jött össze, akiket mindenképp egyben kéne tartani.

Úgy érezzük, megtaláltuk azokat az embereket, akiket nem szabad akkor sem szélnek ereszteni, ha nincs bevétel, mert velük szeretnénk hosszú távon tervezni.

Ezért, ha egy szezon lement, rögtön a következőre koncentrálunk. Mert attól még, hogy koncert nincs, munka azért akad. Meg ilyenkor télen már van jégpályánk is, amivel szintén akad bőven tennivaló, szóval azért keresünk alternatív programokat a koncert nélküli időszakokra is.

Forbes.hu: Mi teszi ennyire különlegessé a csapatot? A könyvben is rengeteg zenekar kiemelte a helyi személyzetet.

G.K.: Sok minden. A hozzáállásuk, a szakértelmük, a tapasztalatuk. A mai napig azzal példálózom a többi vállalkozásomban, hogy itt milyen a légkör és a hozzáállás. Ebben kulcsszerepe van Andrisnak, meg azoknak az embereknek, akik ezt építgetik és vigyáznak rá. Amikor felismertük, mekkora a hozzáadott értéke a csapatnak, azt is megértettük, hogy minden eszközzel vigyáznunk kell rá.

P. A.: Amit Karcsi mond, az evidenciának tűnhet. Pedig sok helyen nem az. Én azt szeretném, hogy tényleg élmény legyen itt dolgozni. Lehet bármilyen jó a munka, hogyha toxikus a légkör, nincs tudásmegosztás vagy bizalom. Az a közös célunk, hogy a zenekarok és a közönség is biztonságban, otthonosan érezze magát nálunk, és ez az egész kicsiben a csapatunktól indul.

Emellett azt gondolom, hogy összpontosul nálunk egy speciális tudás és szakértelem, másrészt meg kicsit megszállott mindenki a brigádban. Ami itt az emberekben van, az több mint lelkesedés vagy elköteleződés.

Forbes.hu: Azért az sem gyakori, hogy egy vezető covid idején, kétségbeesésében nemcsak a családjának, de a munkavállalóinak is bevásárol élelmiszert, ahogy te tetted.

P. A.: Hát igen, ez nagyon extrém helyzet volt. De csak azért meséltem el a könyvben, mert érzékeltetni akartam, mennyire megijesztett bennünket a covidhelyzet. Amúgy erről akkor nem beszéltem a csapatnak, mert nem akartam még nagyobb pánikot kelteni.

G.K.: Azt azért fontos megemlíteni, hogy munkahely és munkahely között is van különbség. Itt alapvetően fiatal, zenekedvelő szakemberek dolgoznak, akik minden sikeres rendezvénynapon nagyon direkt visszajelzést kapnak arról, hogy értelme van a munkájuknak, ráadásul menő előadókkal egy jó csapatban dolgoznak. Szerintem ez ma elég sok ember számára vágyott dolog. Biztos vagyok benne, hogyha bármilyen álláshirdetést tennénk ki, elképesztő túljelentkezés lenne arra a pozícióra.

A covid során komoly nehézséget okozott, hogy küzdjünk meg a bizonytalansággal csapatszinten is. Eleinte nem tudtuk felmérni, mivel állunk szemben. A 2020. májusi nyitásra készülve elköltöttünk már egy csomó pénzt a marketingre és a produkciók előkészítésére, de a programok elmaradtak, sőt végül a teljes szezon is.

Mikor már százmilliókban mérhető veszteségeknél tartottunk, eljött a pont, amikor azzal szembesültünk, hogy már kénytelenek leszünk hozzányúlni a fizetésekhez is, különben tönkremegy a Park. Ezt hallva egy csomóan felajánlották, hogy még jobban besegítenek.

Volt, aki beállt biztonsági őrnek, hogy ne legyen az is plusz költség. De jó páran – akik voltak olyan helyzetben, hogy megtehették – lemondtak a felajánlott fizetésükről is, hogy fennmaradhasson a hely.

Gerendai Károly: A mi jól felfogott érdekünk is, hogy úgy tekintsünk minden produkcióra, mint a következő nagy sikersztorira. Fotó: Sebestyén László Pálffy András: Lehet bármilyen jó a munka, hogyha toxikus a légkör, nincs tudásmegosztás vagy bizalom. Fotó: Sebestyén László

Sok mindent láttunk már, ami kockáztathatja egy színtisztán piaci alapon működő vállalkozás helyzetét.

A covid nemcsak anyagilag, érzelmileg is komoly válságot okozott a Budapest Park csapata számára. És mire kikászálódtak belőle, máris jött a háborús helyzet és az inflációs krízis. Bizonytalan, hogy a gazdasági válság meddig tart és milyen mély lesz, ezáltal hogyan alakul a közönség fizetőképessége. És akkor ott a Diákváros, vele pedig a Fudan Egyetem ügye is, ami a Park területe mellett bontogatja szárnyait.

Forbes.hu: Mennyire érzitek most biztonságban a Parkot?

P. A.: Nyilván van egy folyamatos bizonytalanság, ami a világban történő dolgokból adódik. A nemzetközi produkcióknál az árfolyamok például jelentősen befolyásolják a működésünket. Ennek ellenére szerintem most biztonságban vagyunk, pláne a többi, egész évben zárt helyen működő szórakozóhelyhez képest. Náluk nehezebb kérdés, hogy mit hoz a jövő év, például a megemelkedett fűtési árak terén.

Forbes.hu: Nektek milyen kihívásokra kell figyelnetek?

G.K.: Három-négy olyan tényező van, amit érdemes szem előtt tartania annak, aki ilyen szektorban tevékenykedik. Az egyik az az, hogy milyen a környékkel való együttműködés, nálunk szerencsére ezen téren elég jó a helyzet. A Diákváros csak sok év múlva megvalósuló projekt, ami akár potenciális plusz közönséget is jelenthet számunkra, amennyiben nem tartanak igényt a mi területünkre.

Viszont az mindig rizikófaktort jelenthet, hogy a Park területét csak béreljük, így valamelyest állandóan ki vagyunk szolgáltatva a tulajdonos szándékainak.

Most szerencsére megint van egy ötéves hosszabbításunk a közterület használatban. De ezekben a szerződésekben mindig ott van az a kitétel, hogy bármikor fölmondhatja a tulajdonos, ha a közérdek miatt valami másra szeretné használni ezt a területet.

Másik dolog, hogyha valami túl jól működik, sokszor megesik, hogy megirigylik a példáját és mások is olyat akarnak majd csinálni. Ilyenkor viszont túlkínálat léphet fel. Ugyanis ebben a városban két Park-jellegű és méretű hely szerintem már nem biztos, hogy meg tudna élni egymás mellett.

Sajnos az is létező jelenség, hogy az egészséges verseny helyett egyes szereplőket a többiekkel szemben kiemelten megtámogatnak, vagy akár közpénzből elkezdenek ingyenkoncerteket szervezni, és ezzel durván beavatkoznak a piaci folyamatokba.

Sajnos különadótól ársapkáig láttunk már sok mindent ebben az országban, ami kockáztathatja egy színtisztán piaci alapon működő vállalkozás helyzetét, de jelenleg én is inkább optimista vagyok.

Mi szerintem kiemelkedően eredményesen működünk az elmúlt években, de ez főleg azért van, mert minden évben tovább tudunk fejlődni, tudtuk optimalizálni a hatékonyságunkat és eddig sikeresen meg tudtunk küzdeni a külső kihívásokkal. Ha a válság miatt most lesz egy 10 százalékos visszaesés, még akkor is stabilan tudunk majd működni. De ha nagyobb lesz a baj, akkor nehéz jósolni, hiszen például az infláció nyilvánvalóan bennünket sem kerül el.

Forbes.hu: Mekkora áremelkedésre számítsunk a jegyek terén 2023-ban?

P. A.: A költségek nagyobb arányban nőnek majd, mint ahogy mi most jegyárat emelünk, de azért, mert még mindig merünk valamekkora optimalizálással tervezni az eddigi tapasztalatok alapján.

Valószínűleg átlag tíz és húsz százalék között emelkednek majd a jegyárak.

Hogy néz ki a Park költségvetése? Az éves büdzsét hat fő terület alkotja: program, marketing, innováció, üzemeltetés, kereskedelem és az ügyvitel. Az 50 fős állandó szervező stábon felül egy átlagos rendezvénynap megvalósításán kb. 400 kolléga dolgozik, a biztonsági őröktől a technikusokon, eü-sökön át a pultosokig. A bérleti díjakkal és a rezsivel is számolva az egy napra vetített működési költség már program- és marketingköltség nélkül is körülbelül 25 millió forint. Ha nulla vendég jön be, akkor pont ennyi a veszteség. Telt ház esetén a nyereség is lehet több tízmilliós, de ez a gázsik és a kommunikációs kampány mértékétől is függ, hiszen a hazai nagy fellépők esetében több tízmilliós összegeket, nemzetközi sztár esetében pedig akár százmilliós nagyságrendű költséget is jelenthet. A bevétel főleg a jegyeladásból és a vendéglátásból adódik, de egyre erősödik a hirdetési árbevétel is. 80-85 koncertnap esetén, egy-egy eseményre átlagosan 6 ezer vendég érkezése szükséges ahhoz, hogy a Park ne termeljen veszteséget.

Pálffy franchise-osítaná a modellt, Gerendai vonakodik.

Hogy a Park elérte, amit magyar szórakozóhely elérhet, már nem vitás. A kérdés már csak az, merre tovább – ami, mint az interjú folyamán kiderül – némi vitát szül most Pálffy és Gerendai között. Míg Pálffy szívesen franchise-osítaná a márkát és nyitna külföld felé, Gerendai szkeptikus az ötlettel szemben.

P. A.: Van egy jól kidolgozott, nagyon kifinomult, rétegzett modellünk, ami szerintem átültethető a külföldi piacra is. Ráadásul nem nagyon látok a világban olyan helyet, ami ezt a klub-stadion-fesztivál ötvözetet egybe gyúrva üzemeltetné. Ki lehetne vinni ezt határon túlra, nálunk jobb helyzetben, nagyobb vásárlóerővel, jobb koncertre járási szokásokkal rendelkező országba is.

Ha itt működik tök sikeresen, akkor jobb körülmények között miért ne működne? Ez az én hipotézisem.

G.K.: Abban egyetértek, hogy a Park egy speciális modell, aminek sok elemét talán külföldön is hasznosíthatnánk, pláne, ha találnánk rá megfelelő partnert. Viszont nekem az a szakmai állításom, hogy itt mi olyan előélettel, kapcsolati tőkével, hely és piacismerettel rendelkezünk, ami nélkül önmagában a legjobb franchise-modell sem lenne adaptálható. Ezek viszont nincsenek meg nekünk a külföldi piacokon.

A Park sikeréhez rengeteg dolog együttállása kellett, ami nem biztos, hogy máshol is meglenne, hiába még nagyobb, még fizetőképesebb városokról beszélünk. Ráadásul az ottani kereslet már többé-kevésbé le van fedve, nincs hiány jó helyekben és programokban.

Szerintem az is lehet, hogy az a sikerünk egyik titka, hogy egy gyengén működő piacon építettünk fel valamit jól.

Ráadásul több, mai árakon már milliárdos nagyságrendű beruházásról beszélünk, amihez társul egy további százmilliókat igénylő működési kockázat is egy-egy szezonra. Ebben a léptékben már néhány százalék tévedés is sok pénznek számít.

A borítóképen Gerendai Károly és Pálffy András. Fotó: Sebestyén László

The post Gerendai: Volt, aki lemondott a fizetéséről, hogy ne kelljen bezárni appeared first on Forbes.hu.