Emlékszik itt még valaki Vera Lynnre? Ezzel a költői kérdéssel kezdődik a rockzene történetének egyik legszebb balladája. A Pink Floyd klasszikus albumán (The Wall, 1979) megénekelt énekesnő Nagy-Britannia háborús hőse volt, a remény hangja egy rémületes korban ? vér, veríték és könnyek közt. Eleven jelképe a churchilli eltökéltségnek, hogy a szigetország nem hódol be Hitlernek. Vera Lynn (1917?2020) egy vízvezeték-szerelő és egy varrónő lányaként született London külvárosában, Vera Margaret Welch néven. Hétéves korától énekelt színpadon, később már lemezfelvételeken is. Első saját dalocskái bájosan együgyűek; piros vitorlákról szólnak, naplementéről, továbbá a kisfiúról, akiről megfeledkezett a Mikulás. Főállásban titkárnőként dolgozott egy szállítmányozási vállalatnál, amikor kitört a háború. Záporoztak az égből a Luftwaffe gyújtóbombái, az emberek a metróba menekültek. Az óvóhely-állomás zsúfolt peronján ekkor előlépett a fiatal nő, és a félelemtől dermedt tömegnek énekelni kezdett. Döbbenetes volt a hatás. Egy csapásra az ostromlott város kedvence lett. Rövidesen a rádióból szóltak új dalai, köztük a leghíresebb, a We?ll Meet Again: ?Újra találkozni fogunk. Nem tudom, hol, nem tudom, mikor, de tudom, újra találkozunk egy ragyogó napon.? Vera műsort vezetett frontkatonáknak, interjúkat készített a hátországban helytálló nőkkel. Lelket öntött a túlélőkbe a szétbombázott Coventry romjain. Távoli támaszpontokon turnézott, szédületes sikerű szabadtéri koncertekkel Egyiptomban, Indiában, Burmában. Szingapúr elestekor átmenetileg letiltották; hagyományos katonanótákat követeltek tőle a tábornokok, mondván, szentimentális dalai aláássák a harci szellemet. A fiúk fenntartás nélkül imádták. ?Vera, Vera, mi lett belőled?? Pályafutásának csúcsa a háború volt, hátralévő 75 éve nagyszabású ráadás. Méltóságteljes, szerény és decens maradt világéletében, magas kitüntetések után is. Boldogan élt Harry Lewis szaxofonossal, akit még a békeidőkből ismert, és közös lányukkal. Szívesen állt jó ügyek mellé. Győzelem-napi ünnepségek, tévéműsorok, gálaestek, örökös sztárjaként segített hadirokkantaknak, fogyatékos gyerekeknek, rákbetegeknek. Hét évtized alatt 52-szer lépett fel a Royal Albert Hallban. 92 évesen Best of albumával ő lett minden idők legidősebb number one előadója az Egyesült Királyságban. Tavaly, 103 éves korában még megérte, ahogy egy válságos pillanatban újra elhangzott a We?ll Meet Again ígérete. Amikor tombolni kezdett a járvány, személyesen a királynő idézte tévébeszédében, kitartásra biztatva honfitársait. ?Emlékeztek, ahogy azt mondja, újra találkozni fogunk egy ragyogó napon??, kérdezi a Pink Floyd dalszövege. Keserű irónia árad belőle, hiszen a Fal hőse, a kis Pink sohasem látja viszont édesapját ? amint a szerző, Roger Waters apja, egy fiatal hadnagy is elesett az olasz fronton, az anziói csatában (1944). Mindez lábjegyzet csupán a már életében legendává vált énekeső történetéhez, mégsem csekélység: ezt a torokszorító balladát is Vera Lynn ihlette.  (belföld)